A Pásztortűz Egyesület Gózon István Irodalmi Köre novemberi rendezvénye keretében dr. Kannás Alajos (1926-1999) pszichiáter, költő életéről és munkásságáról emlékeztek meg. Az irodalmi kör november végén ismét a kiskunhalasi városi könyvtárban gyűlt össze.
Monda Margit ismertette Kannás Alajos rövid életrajzát. Végső István egyesületi elnök, történész egészítette ki, hogy a Kannás család a Kossuth utca egyik polgári házában lakott, sírkövesek voltak. A kuruc szobor tövében éltek, így a kis Alajos sokat járt be tanulni és verseket olvasni a régi református temető árnyas fái alá. A városi, gimnáziumi ünnepségek állandó versmondója volt. 1948-ban disszidált, de 1956-ban igyekezett segíteni a kommunista rendszer elől menekülőket.
A forradalom megihlette és legnépszerűbb írásainak gyűjteménye a Kormos kövek c. verseskötete ’56-nak állítottak emléket. Ezt először Rómában adták ki 1957-ben. Kannás Alajos végül az USA-ban telepedett le. Az amerikai magyar emigráns irodalom termékeny költője volt, aki nem újító, hanem inkább a hagyományőrző alkotó, ezáltal közérthető.
Kannás 3 versének felolvasása után az irodalmi kör tagjai alkotásai következtek, amelyeket felolvastak egymásnak. Felköszöntötték az évfordulójukat ünneplőket is. A programot a Nemzeti Együttműködési Alap támogatta.
Kannás Alajos: Kormos kövek (részlet) (1957)
Röpcédulákkal
elfutott a szél
a béna gyárak
dermedt gépeinél
jelentkeztek a megpörkölt kezek
a harcos éjeket
megalvadt nappalok takarják
pincét s a kertek alját
új Bach-huszárok áskálják kutatva
de csizmáiba fel a talpazatra
már sohasem léphet vissza
a bálvány.
