Ahogyan arról már többször is hírt adtunk, 2016 óta formálódik egy élő kapcsolat térségünk és a Morva–Duna folyók által határolt ausztriai terület között. Mint ismeretes, Európa történetének egyik jelentős, a későbbi hatalomgyakorlást évszázadokra meghatározó csatája zajlott ott 1278-ban, melyben döntő szerepet játszottak a kunok.
Az elmúlt években halasi kezdeményezésre megvalósult egy kun–magyar emlékhely kialakítása, szerepet játszottunk a csata történetét bemutató osztrák, jedenspeigeni múzeum anyagának összeállításában, illetve több túra, kirándulás célpontja is volt az említett régió. Nem véletlenül, hiszen elődeink, őseink, a kunok szerepét a csatában, hatásukat annak kimenetelére megőrizte az osztrák – és a cseh – emlékezet.
2005-ben megalakult a Kiskun Önkormányzatok Szövetsége – mely jelenleg 36 tagszervezettel működik. 2009-ben megrendezésre került a kunok I. világtalálkozója, 2019-ben megnyílt a szanki Kiskun-emlékhely, amely évről évre egyre több látogatót vonz. Az elmúlt évek ásatásai, régészeti és történeti kutatásai egyre több és újabb ismerettel járultak hozzá a kunok, a Kunság történetének feltárásához.
A 2024. évi „Múzeumok éjszakájának” szanki rendezvénye utáni beszélgetésen merült fel ötletként, hogy szorosabb, hivatalosabb kapcsolat, egyes kérdésekben akár együttműködés alakuljon ki a két terület között. Hosszú előkészületek után végül is 2025. március 20-án egy hétfős delegáció indult el Jedenspeigenbe.
A csapat összetétele:
Patkós Zsolt – Kiskunmajsa város polgármestere és a Kiskun Önkormányzatok Szövetsége (KÖSZ) elnöke,
Varga Ferencné – Szank polgármestere, a KÖSZ alelnöke, a Kiskun-emlékhely fenntartója,
Mészáros Márta – a Kiskun Múzeum igazgatója (Kiskunfélegyháza),
Rékasiné dr. Oláh Gizella – vállalkozó, támogató, a KÖSZ segítő munkatársa,
Bozókiné V. Szilvia – a KÖSZ kapcsolattartója,
Mester Sándor – kiskunhalasi helytörténész.
Vinczéné Nemcsók Mónika tolmácsolt, aki a kiskunmajsai Tourinform Iroda munkatársa.
Az odaút során a csapat megállt a csatatéren, ahol Mester röviden ismertette az ütközet menetét. Ezt követően Patkós elnök úr, a KÖSZ nevében koszorút helyezett el a kun–magyar harcosokra emlékező tábla, valamint a Kiskunságból származó tiszafa előtt.
Fél 11-re várták a delegáció tagjait a jedenspeigeni kastélymúzeumban, ahol a régiót ismerő és kutató Wolfgang Galler történész kalauzolta őket a 2019-ben átépített, a kor követelményeinek megfelelő színvonalú múzeumban.
Változatos technikai háttérrel és multimédiás eszközökkel ismerheti meg a látogató a csata előzményeit, az érintett „három királyság” – német, cseh, magyar – legfontosabb adatait, valamint a Német Birodalom helyzetének alakulását a XIII. század második felében.
Örömmel konstatálták, hogy méltó terjedelemben és minőségben mutatják be a magyar történelem vonatkozó részét, külön tablókon az Árpád-kor, a tatárjárás legfontosabb tudnivalóit német és szlovák nyelven. A kunokkal, a kun harcmodorral több nagy leírás és kép is foglalkozott, Magyarországról származó ábrák és rekonstruált, újraalkotott tárgyak (kun típusú íj, nyilak, tegez, kun süveg) is megtekinthetők.
Nagyon érdekes volt a csata történetét videóeszközökkel bemutató terem, ahol a látogató szinte az ütközet közepén érezhette magát a képi és hanghatásoknak köszönhetően.
Ebéd után került sor a megbeszélésre. Alfred Kridlo polgármester úr (Jedenspeigen) örömét fejezte ki, hogy a korábbi kapcsolódások egy újabb elemmel bővülhetnek.
Tájékoztatta a megjelenteket a múzeum működéséről, a fenntartási viszonyokról, a rendezvényekről és a középtávú tervekről. Külön kitért a már hagyománnyá vált, minden páratlan évben megrendezett középkori vásárra és a lovagi játékokra, amelyekre most augusztus közepén kerül sor. Elmondta, hogy nagyon fontos számukra az idegenforgalom, a történeti hagyomány és a gasztroturizmus – jelesül a Weinviertel régióhoz kötődő borászat – összekapcsolása. Maga a megbeszélés is a vár egykori kapubástyájának egyik termében, egy ízlésesen berendezett borozóban zajlott.
A polgármester úr tájékoztatta a jelenlévőket, hogy a jelenlegi kiállítás egy uniós „Interreg-pályázat” keretében valósult meg, melynek célja a közös történelmi múlt mellett ráirányítani a figyelmet a Weinviertel (osztrák borrégió) és a Kis-Kárpátok (Pozsonytól északra, északkeletre elterülő borvidék) turisztikai és gasztronómiai különlegességeire is. Nem véletlenül volt a projekt összefoglaló neve: „Csata és sors – Jedenspeigen Közép-Európa fókuszában, 1278”.
Wolfgang Galler történész jelezte, hogy készülnek egy nagyobb történeti összefoglalóra a három év múlva esedékes 750. évfordulóra. Már 2018-ban is jelezte, hogy az osztrák történeti gondolkodás egyik új megközelítést igénylő kérdése lehet a kunok szerepének, súlyának újragondolása a csata menetében. Ennek kapcsán több kérdést is feltett. Mészáros Márta igazgató asszony és Mester Sándor részben válaszokat adott, illetve felajánlották személyes közreműködésüket, valamint a témával foglalkozó történészek bevonását, szakirodalom, publikációk, források megadásával.
Patkós Zsolt polgármester úr (Kiskunmajsa), a KÖSZ elnöke a múzeum, a bemutatóhely, a nagyrendezvények kapcsán érdeklődött, illetve jelezte, hogy készek az idegenforgalmi és a szakmai kapcsolatok bővítésére is. Ennek érdekében meghívta a házigazdákat és szakmai stábjukat egy látogatásra, megbeszélésre a Kiskunságba, amit ők örömmel elfogadtak. Így a szakmai megbeszélés kora ősszel folytatódik Magyarországon, a Kiskunságban.
Még aznap délután indult haza a Bács megyei csapat. Útközben rövid kitérőt tettek Bad Deutsch-Altenburgban (Németóváron), ahol megtekintették a Mária mennybevétel-plébániatemplomot, amelynek alapítását I. István magyar királyhoz kötik. A templomkertben lévő temetőben több, ’56-ban erre menekülő, itt elhunyt magyar – és a környéken letelepedett leszármazottaik – sírja található. Megtekintették a hármas határszöget, azaz Magyarország, Szlovákia és Ausztria szimbólumaként funkcionáló Szent István pihenőt, ahol jeles uralkodónk mellszobra fogadja az ide látogatót.
Összességében sikeresnek ítélték a látogatást, bízva abban, hogy érdemi és kölcsönösen hasznos együttműködés alakulhat ki a két régió között, a – részben – közös történelmi kapcsolat mentén!
Fotók: Bozókiné V. Szilvia