Zsuzsanna Szűcs osztotta meg nyilvánosan a tapasztalatait a közösségi oldalán, amelyet teljes terjedelmében, módosítás nélkül közlünk. Érdemes végigolvasni!
Sok véleményt hallani arról, hogy nem tesztelik az embereket a kórházban a koronavírusra, csak ha már fél halott. Akkor elmesélem az én kis történetemet, ami pont tegnap történt. Kb. 1 hónappal ezelőtt csúnya légcsőgyulladásom volt, ami nagyon erős száraz köhögéssel társult.Kaptam rá gyógyszert, mindent végig szedtem, de a köhögés csak megmaradt. Olyannyira, hogy kb. 1 hete már teljesen kikészített. Az estéim, éjszakáim nagy részét a száraz, roham köhögések tették ki.Láz semmi nem volt, még nagy fokú fáradtság sem.De az órákig tartó köhögés rendesen beijesztett, plusz a hátam majd beszakadt, még a levegővétel is fájt. Gondoltam, tüdőgyulladás. Igaz, láz nincs, de attól még lehet az.
Voltam háziorvosnál, semmit nem írt fel. Nem volt mit tennem, nem várom meg, amíg éjszaka megfulladok a köhögéstől, beültem a kocsiba, irány a kórház. Legfeljebb elzavarnak ezzel a tünettel, hiszen ez nem életbevágó indok, hogy igénybe vegyem az amúgy is leterhelt kórházat. A fogadó konténernél kikérdeztek, hogy mi a gond, van-e láz stb. Mondtam, az nincs, de nagyon köhögök, fáj a hátam. Telefonon jelezték a feletteseknek, hogy mi a gondom, hova küldjenek. Gondoltam magamban, na biztos elzavarnak, hisz nem vagyok életveszélyben. Nem ez történt.
Egyik biztonsági őr elkísért a kijelölt ajtóhoz.Behívtak, és egy teljesen elzárt helyiségben – úgy, hogy nem látok senkit, csak hangokat hallok -, felvették az adataimat. Kaptam további utasítást, menjek a fertőző osztály alatt lévő légzési kivizsgálóba. Kezdtem beijedni, hogy mi vár most rám. A biztonsági őr jó fej volt, próbált nyugtatni, miközben a célponthoz kísért. Ott elbúcsúzott tőlem, és átadott a teljes maszkba, védő felszerelésbe öltözött 3 embernek. Most mit mondjak, voltam már sokféle vizsgálaton, de amikor megláttam őket, felszaladt a vérnyomásom,remegtem. Már minden megfordult a fejemben. Mi van, ha haza sem engednek? Otthoniaktól el sem búcsúztam.
Ekkor jött a meglepetés. Nagyon kedves két hölgy -hangjukból ítélve – lefektetett egy vizsgálóra. Mondták, nyugi, most alaposan megvizsgáljuk. Egyikük olyan jópofa volt, még viccelődött is velem. A férfi hang az orvosé volt. Kikérdezett a panaszaim felől. Mondtam, hogy este, éjszaka roham köhögésem van, hátam már fáj, láz nincs. Azt mondta, ez nem tipikus koronavírus tünet, de a legbiztosabb, hogy elvégeznek minden vizsgálatot. Ekkor a két hölgy úgy dolgozott, mint a villám. Nekem már beijedni se volt időm. Rám rakták az EKG-t, közben a karomra a vérnyomásmérőt, lázmérő a hónom alatt, orvos felém hajolva beszélt hozzám. Ezután nagyon alaposan meghallgatta a mellkasomat, torkomat megnézte. Levettek elég sok vért, és a legvégén jött a teszt. A jópofa nővér végig beszélt hozzám, nyugtatott, mondta, hogy minden oké, no para. A teszt előtt közölte, hogy kicsit kellemetlen lesz, de megígéri, hogy gyors lesz.Na, az is megtörtént, leteszteltek!! Az orvos végig bent volt. Azt mondta irány, csinálnak röntgent is.
Megint kísértek, beöltözött emberek, röntgen megtörtént. Vissza a vizsgálóba, várjuk az eredményeket. A nővérek aranyosak voltak,kedvesek, mindig volt valaki bent velem, amíg várakoztam. Ha kihívták valamelyiket, addig más jött be hozzám. Beszélgettek velem. Nagyon rossz lehetett nekik abban a totál szkafanderben, volt akinek már fejfájásai voltak a bezártságtól. Szemvédőjük bepárásodott. A várakozásom alatt többször visszajött az orvos, tájékoztatott mindenről. Megvártuk az eredményét a röntgennek, és a vérvételnek. A teszt eredményre másnapra kaptam elérhetőséget.
Aki ismer, tudja, hogy bőbeszédű ember vagyok, de a kedves hangú hölgy vagy 10-szer elmagyarázta a folyamatokat, hogy mi ennek a vizsgálatnak a protokollja. Az eredményeim jók lettek, egy kis gyulladást találtak. Azután udvariasan megkértek, menjek ki az ajtó elé, ott kint várjak, új beteg jött, és lefertőtlenítenek mindent. Hozzáfűzöm, hogy többször elnézést kértek, amiért kint kellett kb. fél órát várnom.Egyszer csak megjelent a beöltözött orvos, oda jött hozzám kezében a leleteimmel, recepttel, és mindent elmagyarázott a vizsgálattal kapcsolatban. Másnap 3 óra magasságában kellett telefonálnom a teszt eredménye miatt. Hála istennek negatív lett, nincs baj!!
Megmondom őszintén, hogy amilyen betojva mentem be a kórházba egyedül, maximálisan megnyugodva jöttem haza tanácsokkal ellátva. Azóta is visszagondolok arra, hogy mennyire alaposak voltak, szépen beszéltek hozzám, mindent elkövettek annak érdekében, hogy ne idegeskedjem szét magam. Utólagosan is köszönöm-remélem, olvassa kórházi dolgozó is-a munkájukat, a kedves szavakat, amit kaptam tőlük ebben a borzasztó helyzetben!
Az eredeti poszt: