Természetesen erről szó sincs. „Mindössze” annyi történt, hogy egy nyári kirándulás alkalmával Mester Sándor csodálkozva fedezte fel a dürnkruti csatát bemutató kastélymúzeumban, hogy a lovas népek visszacsapó „reflexíját” aposztrofálták ekképpen a kiállítás szervezői.
Mestert régóta érdekli a csata története, menete és a magyarok, IV. Kun László király vezetésével betöltött szerepe abban. Pár éve előadást is tartott róla a Magyar Tudomány Napján, a városi könyvtárban. – Ez az 1278-as ütközet volt az, amely megalapozta a Habsburg- ház hegemóniáját, juttatta Európa tetejére az első uralkodójukat, Rudolfot, hogy azután mintegy 650 évig ott is maradjanak – magyarázta a törtélelemtanár munkatársunknak.
A csatát, mely végső soron a német-római császári címért folyt Rudolf és a cseh Przemysl Ottokár között a magyarok állásfoglalása döntötte el. Őseink Rudolf oldalán szálltak hadba, és a végső győzelem kivívásában – mint később kiderült, és ahogyan az utókor ma is emlékszik rá – döntő szerepet játszottak.
A magyar had – mintegy 13-15 000 fő – gerincét a kun könnyűlovasok alkották. Eltérőek a becslések, de 7-8 000-re teszik a számukat. A két sereg a (lovag)kor szokásainak megfelelően lassan készülődött 1278. augusztus 26-án, amikor a felderítésre kiküldött kunok rajtaütöttek Ottokár táborán. Két oldalról – kiválóan alkalmazva a könnyűlovas taktikát – nyílzáporral árasztották el a cseh, lengyel hadakat, akik nem bírva a nyomást meghátráltak, táborukat is hátrahagyva futásnak eredtek. Ezzel a kezdeményezés Rudolf és László király – illetve kiváló vezéreik – kezébe került.
A lovasok, a szokásoknak megfelelően elkezdték fosztogatni a hátrahagyott tábort, lehetőséget adva ezzel Ottokárnak a felfejlődésre, a sorok rendezésére. A cseh király átmeneti előrenyomulásra volt képes, maga Rudolf is lebukott a lováról, testőrei mentették ki, egy időre kiegyenlítődött a küzdelem. Igen ám, de a magyarok újra csatába szálltak, és ezzel teljesen szétzilálták az ellenséget, akik menekülőre fogták, maga a cseh király is ott maradt a hadszíntéren.
A Bécstől és Pozsonytól egyaránt hatvan kilométerre lévő morvamezei csatatéren Dürnkrut és Jedenspiegen között sok minden őrzi a nevezetes ütközet emlékét.
Többek között egy három méter magas emlékkő, faragott – páncélos vitézt ábrázoló – domborművel, táblával, melyet a csata 700 évfordulóján állítottak, amikor egyébként kibocsátottak egy ezüst 100 schillinges emlékpénzérmét is, melyen Rudolf portréja látható.
A két városban, a helyi múzeumokban tekinthető meg pár relikvia, térkép, makett. 2008-tól Jedenspeigenben minden augusztusban lovagi hagyományőrző játékokat rendeznek a csata emlékére. 2009-ben halasi előadása alkalmával Négyesi Lajos hadtörténész vetette fel, hogy méltó és illő lenne a csatatéren, vagy annak a közelében megörökíteni a magyarok/kunok emlékét is, mert ők, mi bizony lemaradtunk az emlékállításról. Csatadöntő szerepük ellenére sem IV. László, sem a vele harcolók nem kerülnek említésre a helyszínen.
Felvetődött egy emléktábla, emlékoszlop elhelyezésének gondolata, amihez természetesen a felek közötti egyeztetésre van szükség.
A Kuruc Vitézek Egyesület mellé állt a kezdeményezésnek, és talán a jövő évi 740. évfordulóra sikerül előrelépni ebben az ügyben, de nem lesz könnyű.
Annál érdekesebb a jelen: A jedenspeigeni múzeumban Mester meglepődve látta, hogy a csatának szánt három teremből az egyikben egy egész falon a a magyar/kun reflexíj és a könnyűlovas taktika bemutatása szerepel.
Sőt a részletes leírás és az ábrák mellet, „Wunderwaffen der KUMANEN” (kunok csodafegyvere) néven említik, mint csatadöntő eszközt. Az ütközet menetét bemutató hatalmas térképvázlatokon külön is kiemelik a kunok hadmozdulatait.
Nos! Rudolf a csata után azt írta IV. Lászlónak, hogy ő és utódai soha nem felejtik el a magyarok segítségét, örökké hálásak lesznek érte . Többen úgy vélik, illő lenne a csatatéren is valami módon – emléktábla, emlékoszlop – megörökíteni a kunok jelenlétét, szerepét ebben a (mint utólag kiderült) világtörténelmi jelentőségű ütközetben.
A hírek szerint Négyesi Lajos a Magyar Hadtudományi Társaság csata- és hadszíntérkutató szakosztályának egyik vezetője a szeptember 21-re tervezett az Árpád-korban a nyugat-magyarországon megvívott hadjáratokat bemutató előadásban ismételten kitér a dürnkruti eseményekre. Várhatóan még az idén a halasi Kuruc Vitézek Egyesület is felveszi a kapcsolatot a térség önkormányzataival.
Szép lenne, ha Kis-KUN-halas lenne a kezdeményezője egy ilyen jelentős, magyar vonatkozású csatahely megjelölésének.
Következzék pár kép a helyszínről, és a”kun csodafegyverről”.
Mester Sándor fotói
