Nem a segélyektől várják a megoldást: a képzettség, egy szakma megszerzése lehet csak a kiút a cigányságnak a szegénységből. Egyedülálló programot indítottak Kiskunhalason, erről beszélgettünk Szűcs Csaba alpolgármesterrel.
Felnőtteket ültetett iskolapadba. Miért?
Pontosan azért, amiért a fiatalokat is próbáljuk rávenni, hogy járjanak iskolába, tanuljanak tovább, végezzenek el valamilyen szakmát. A halasi cigányság túlnyomó többsége a nyolc általánost ugyan elvégezte, de vagy nem mentek továbbtanulni, vagy aki el is ment, azok közül kevés fejezte be a középiskolát. Emiatt a munkaerőpiacon nem tudtak megjelenni, de ha ez mégis megtörtént, akkor ez csak átmeneti állapot volt. Így maradt az olyan munkakör betöltése, amely nem biztosít megfelelő megélhetést a számukra, de sokan munka nélkül is maradtak. Ezért több beszélgetésen keresztül vezettem rá őket, hogy egyetlen egy lehetőségük van: be kell űlni az iskolapadba, el kell végezni egy szakmát, le kell tenni az érettségit, utána sokkal könnyebben, és jobb állásokban tudnak majd elhelyezkedni.
Ez a program állami, vagy alulról induló kezdeményezés?
Ez saját, halasi ötlet. Amikor alpolgármester lettem, egy közös gondolkodásra hívtam a szakmát, hogy beszéljünk róla, hogyan lehetne a roma társadalmat felzárkóztatni. Az intézményvezetők, óvodavezetők, iskolaigazgatók, szociális ágazatban dolgozók ötletei, véleménye, tapasztalatai alapján állítottuk össze, és kezdtük el ezt a programot.
Mennyien vesznek részt jelenleg a programban?
Akik most iskolapadba ültek és le fognak érettségizni, az 60 fő. Ez nagyon komoly létszám, nem csak halasi, nem csak megyei, de országos viszonylatban is. Jelenleg Magyarországon nincs még egy olyan város, ahol hatvan cigány származású felnőttet be tudnának ültetni az iskolapadba, hogy leérettségizzen, és emellett szakmát is tanuljon.
Mennyi ideig tart a képzés?
Akik végigcsinálják a programot – bízom benne, hogy mindannyian – 2018 júniusára érettségivel fognak rendelkezni. Azt tudni kell, hogy nem csak huszonévesek, hanem ötven felettiek is tanulnak, őket is rá tudtuk venni, és megértették, hogy ez mennyire fontos. Azt a világot éljük, ahol ez kell, hiszen a megszerzett tudást nem csak a munka területén használhatják, hanem az élet egyéb területein is.
Azt gondolom, hogy a roma társadalom felzárkóztatásában az oktatás szerepe kulcsfontosságú.
Az is biztos, hogy ez a hatvan ember a közvetlen környezetében lévő fiatalokat erősen ösztönözni tudja, hogy vegyék komolyan az iskolát, és tanuljanak tovább. A szülő jó példával jár elő, és mondhatja a gyerekének: én 38 évesen beültem a padba érettségit szerezni, neked meg más dolgod sincs, mint tanulni, elvégezni egy szakmát, leérettségizni. A gyerekek sokszor a szülők példáját, életvitelét viszik tovább a saját életükben, ezért nagyon fontos, hogy jó példát lássanak. Másképp áll hozzá a gyerek a tanuláshoz, ha látja, hogy apa vagy anya a munka mellett is képes rá.
Milyen forrásból finanszírozzák ezt a programot?
Ez a szépsége az egésznek: nem az állam finanszírozza ezt, szó sincs erről. Ezek az emberek, akik önként vállaták az érettségit, saját maguk fizetik a tandíjat és a vizsgadíjakat is. Ez méginkább ösztönzi őket, hogy amibe pénzt, energiát fektettek, azt be is fejezzék, és kézzel fogható eredménye legyen.
Mennyien dolgoznak jelenleg a halasi cigányságból?
A helyi romáknak körülbelül a 80 százaléka dolgozik. Egy részük közmunkában, más részük vidéken gyárakban, feldolgozóüzemekben, napszámban. Sokan ingáznak naponta Ásotthalomra, Mórahalomra, Budapestre. Így körülbelül 100-120 000 forintot tudnak megkeresni havonta, ami lényegesen több, mint egy közmunkás bér. Ha ezek az emberek ki tudnak törni a tanulás által, és szakmával, érettségivel rendelkeznek majd, sokkal biztosabb megélhetést tudnak biztosítani maguknak, a családjuknak, és biztosan helyben is találnak majd munkát.
Juhász D. Géza