A Kiskunhalasi Hit Gyülekezete istentiszteletein gyakran fordulnak meg a világ különböző pontjairól érkező keresztények. Flaisz Endre, a halasi gyülekezet pásztora missziós munkája során rendszeresen látogat afrikai, ázsiai és európai gyülekezetekbe, így több alkalommal járt már Ruandában is, ahol aktívan részt vesz az ottani munkában. Múlt vasárnap John és Etienne, a húszas éveikben járó ruandai fiatalok látogattak el a Hit Halas Rendezvényközpontba, hogy beszámoljanak arról, milyen a kereszténység helyzete ma hazájukban.
Ruanda egy meglehetősen békés országa Afrikának, ahol a lakosság nagy része keresztény. Több különböző gyülekezet van, ezek egyike a körülbelül huszonötezer fős ruandai Hit Gyülekezete, amelynek az ország számos városában, falujában vannak csoportjai. Ebből a több ezer főből választották ki John és Etiennet, hogy utazzanak Magyarországra teológiát tanulni a Szent Pál Akadémiára.
John beszámolt arról, hogy a kulturális különbséget egyikük számára sem volt könnyű megszokni, rendületlen lelkesedéssel tanulmányozzák a Bibliát. Nagyon nagy izgalommal tölt el bennünket, hogy itt tanulhatunk és a tanítások által erősödhetünk, amivel otthon is erősíthetjük majd a gyülekezetet – tette hozzá Etienne. A ruandai hívők létrehoztak egy “Minden családba Krisztust” nevű mozgalmat. – Ha azt mondjuk, hogy Minden családba Krisztust, arra gondolhattok, hogy ez egy kis zugolyában lévő dolog csupán, de ezt úgy értsétek ahogy mondjuk is, a célunk az országunkban minden egyes családba elmenni és minden egyes családnak hirdetni az evangéliumot” – mondta John, hozzátéve, hogy ehhez rengeteg ember segítségére van szükségük, és nagyon hálásak, mikor Magyarországról a Hit Gyülekezete kiküldött lelkészei támogatják a cél megvalósulását.
A Kiskunhalasi Hit Gyülekezete vendégei elmondták: a ruandai keresztények fontosnak tartják a karitatív szolgálatot is: – A mi gyülekezetünk nem csak igét hirdet, hanem ahogy például a korintusi gyülekezet is segítette a szegényeket, mi is segítjük őket, mert bár mi is szegények vagyunk, de mindig találunk olyanokat, akik nálunk is szegényebbek – meséli John. A szegénység azonban nem veszi el a kedvüket a felszabadult táncolástól vagy énekléstől, náluk ez a hétköznapok velejárója. Beszámolójuk végén néhány ruandai dallal is megörvendeztették a hallgatóságot.
Szöveg: Kollár Leila/Fotó: Juhász D. Géza