A Pásztortűz Egyesület és a Gózon István Irodalmi Kör szervezésében tartottak megemlékezést Bergendy Szilveszterről (1876–1946), a sokoldalú író-költőről a kiskunhalasi városi könyvtárban. A rendezvény célja az volt, hogy felidézzék a magyar irodalom és közélet elfeledett alakját, aki egyaránt foglalkozott lírával, társadalmi kérdésekkel, valamint a mezőgazdaság és az ipar területeivel.
Az eseményt Monda Margit nyitotta meg, aki Bergendy Szilveszter életrajzát ismertette. Végső István történész, a Pásztortűz Egyesület elnöke további érdekességekkel egészítette ki az életpályát, kiemelve Bergendy változatos életútját, amely Felvidéktől Pirtó pusztán át Kiskunhalasig vezetett. Szó esett írói és költői munkásságáról, újságírói karrierjéről, valamint közéleti szerepvállalásáról is.
Egy sokoldalú alkotó életútja
Bergendy Szilveszter 1876 novemberében született Vágkirályfán. Szabómesterséget tanult, de később újságíróként dolgozott, többek között a Szikra, a Magyar Néplap és a Nemzeti Munkás című lapok szerkesztőjeként. Bár újságíróként is aktív volt, verseivel és könyveivel vált ismertté. Első verseskötete, a Mámordalok, 1909-ben jelent meg. Az 1920-as években a Keresztény Gazdasági és Szociális Párt titkáraként is tevékenykedett, amelyet gróf Zichy János vezetett.
Gazdasági érdeklődése a mezőgazdaság és az ipar területén is megmutatkozott. Különösen érdekelte a méznád (vagy cukorcirok) termesztése, amelyről könyvet is írt. Bár az agrárszakértők később hibásnak tartották az azonosítását, a növényről szóló munkája a maga korában jelentős figyelmet kapott.
Felidézett költészet és elfeledett sír
A megemlékezés során a Gózon István Irodalmi Kör tagjai Bergendy szerelmes verseit olvasták fel, amelyek a költő lírai oldalát mutatták be. Külön kiemelték, hogy bár Bergendy életműve rendkívül sokrétű volt, a történelem viharaiban alakja és munkássága feledésbe merült. 1946-ban hunyt el Kiskunhalason, és sírja mára elveszett a római katolikus temetőben.
A rendezvény egyúttal felhívta a figyelmet arra, hogy Bergendy Szilveszter munkássága, legyen szó versekről, politikai írásokról vagy mezőgazdasági témájú könyvekről, újraértelmezésre és méltó emlékezésre vár.
