Kiskunhalasi résztvevőkkel indult útjára a Mozaik Múzeumtúra, az Örökség Kultúrpolitikai Intézet által megvalósított, a Nemzeti Kulturális Alap által támogatott nagyszabású múzeumnépszerűsítő program.
A program célja, hogy növelje a hazai múzeumok és kiállítóhelyek látogatottságát, megismertesse a szélesebb nyilvánossággal a magyarországi múzeumok sokszínű kulturális kínálatát. A 300 múzeum és kiállítóhely bevonásával megvalósuló projekt a kultúraközvetítés klasszikus és újabb trendeket követő eszköztárából egyaránt merítve, a marketing más területeken már bevált módszereit felhasználva egy élményekben gazdag játékra invitálja az érdeklődőket.
Csipkeház
A halasi csipke első darabjait 1902-ben, egy karácsonyi kiállításon mutatták be. A számos varrónő tehetségét próbára tevő, kézzel varrott csipkék rövid időn belül a kortárs magyar iparművészet legjobb alkotásai közé emelkedtek, és számos nemzetközi elismerést szerezve több világkiállításon is nagydíjat nyertek.
Az 1903-ban berendezett kiskunhalasi műhely azon kevés csipkeműhely közé tartozik, amelyek a századforduló óta a nehéz körülmények ellenére mind a mai napig működnek. A magyar iparművészet fontos részét képező csipkét leheletfinom, hófehér és erősen sodrott len vagy pamut cérnából varrják, hasonlóan a velencei csipkéhez, ám annál vékonyabb fonal és erőteljes kontúrvonal jellemző rá. A halasi csipke védjegye 1935 óta a három, egymáson keresztbe fektetett hal motívuma.
A Csipkeházat 1935-ben emelték kifejezetten a csipkevarrók munkahelyeként, és hogy itt őrizzék a halasi Csipkeszövetkezet gyűjteményét, mintáit és terveit. A gondozott park végében álló épület a hagyományos, tornácos parasztházak mintájára épült; később két oldalszárnnyal, majd legyező alakú traktussal bővítették ki. A nyolcvanas évekbeli hanyatlást követően a kilencvenes években sikerült megmenteni a Csipkeházat a felszámolástól, és a felújítás óta évente nemzetközi csipkefesztiválok rendezésével hívják Kiskunhalasra a világ csipkeszeretőit.
A Csipkemúzeumba betérve megismerhetjük a több mint 110 éves halasi csipke történetét és a csipkevarrás folyamatát. A gyűjtemény darabjai között eredeti rajzok, öltésminták, kezdeti színes, selyemszállal varrt csipkék, díjnyertes alkotások szerepelnek, de olyan különleges munkákat is találni, mint például a „pápai” csipkét vagy az 570 munkaórával készült halasi csipkemellényt.
Előzetes egyeztetéssel a látogatáskor csipkevarrási bemutató megtekintésére is lehetőség van. A Csipkeház termei bérelhetők; csoportok számára különleges programokat is szerveznek, mint például homoki borok vagy a „halasi savanyúmáj” megízlelése, táncház, lovasbemutató.
Thorma János Múzeum
A kiskunhalasi Révész György magángyűjteménye középkori tárgyakat és érméket tartalmazott. A Kiskunhalasi Református Egyház 1874-ben megvásárolta a gazdag kollekciót, hogy – a református líceum gyűjtésével egyesítve azt – megalapítsa a Halasi Múzeumot.
A II. világháború során az intézmény komoly károkat szenvedett. A kollekció újjászervezéshez Nagy Czirok László néprajzkutató látott hozzá, aki számos tárgy visszaszerzése mellett helyi magángyűjtemények felvásárlásával is bővítette az anyagot. Igazgatása alatt, 1951-ben nyílt meg a Thorma János nevét viselő múzeum, amely 1953-tól a város legnagyobb eklektikus stílusú polgárházában, a Kolozsváry–Kiss-házban kapott helyet.
A Kiskunhalas történetét bemutató állandó tárlat a város elmúlt négy évezredének régészeti, helytörténeti és néprajzi emlékeiből áll. Legértékesebb tételei közé tartozik egy avar kori üveg ivókürt, egy honfoglalás kori arany sírlelet, valamint az 1784-es kiskunhalasi céhlevél és városábrázolás. Jelentős a numizmatikai gyűjtemény, amely 19–20. századi váltópénzekkel és helyi érmékkel, jelvényekkel ismerteti meg a látogatót.
Szintén állandó kiállításon tekinthetők meg a névadó Thorma János képei. A festőművész jelentős szerepet vállalt a 20. századi modern magyar festészetre nagy hatást gyakorolt nagybányai művésztelep megalapításában és működtetésben. Az alapítók közül Thormát leginkább a történeti romantika foglalkoztatta; két leghíresebb alkotása az 1848–49-es szabadságharcot megidéző két nagyszabású történelmi tabló. A kiállítás a művész kevésbé ismert, utolsó korszakából származó képeket is bemutat: lírai hangvételű kompozíciókat, illetve természetbe festett nőalakok sorozatát.
A múzeum új szárnyában a Kiskunság népművészetét bemutató látványraktárt, a néprajzi gyűjtemény teljes kerámiaanyagát, valamint népi bútorok válogatott darabjait tekinthetik meg a látogatók.
forrás: mozaikmuzeumtura.hu
