„Hosszas mérlegelés után döntöttem úgy, hogy billentyűzetet ragadok, és nyílt levél formájában számolok be arról a tarthatatlan állapotról, amely az utóbbi hónapok (évek?) során keseríti meg az Esze Tamás lakótelepen lakó családok életét. „ Így kezdi levelét egyik olvasónk, aki több száz család nevében kér segítséget a város polgármesterétől. A részletek:
„Nyílt levél a Városvezetésnek, illetve Gyovai István polgármester úrnak az Esze Tamás lakótelepen tapasztalható általános helyzettel kapcsolatban
Hosszas mérlegelés után döntöttem úgy, hogy billentyűzetet ragadok, és nyílt levél formájában számolok be arról a tarthatatlan állapotról, amely az utóbbi hónapok (évek?) során keseríti meg az Esze Tamás lakótelepen lakó családok életét. Arra már a korábbi időszak fejleményei – úgymint a környező területek folyamatos állagromlása, a zöld területek időszaki ápolásának elhanyagolása – is rávilágítottak, hogy az említett városrész semmilyen tekintetben sem számít a helyi vezetés kegyeltjének, azonban az utóbbi időszakban uralkodó helyzet kezdi elérni azt a kritikus határt, amely már az itt lakók egészségét is veszélyezteti, anyagi javaik elértéktelenedésén túlmenően. Pestiesen szólva, a lakótelep megindult a gettósodás nagyszerű intézménye felé.
A nagyjából tíz évvel ezelőtt virágzó fejlődésnek indult Esze Tamás lakótelep azt nyújtotta a város kevésbé tehetős fiatalságának, amely talán az egyik legfontosabb tényező ahhoz, hogy az emberek Kiskunhalason maradjanak, mégpedig az olcsó, mégis elfogadható színvonalú lakás vásárlás lehetőségét. A frissen átadott játszótér, a gondozott zöld környezet, a közeli sportcentrum mellett a számtalan kiadó albérlet egyaránt ideálissá tették a pályakezdő egyedülállók, friss házasok számára a lakótelepet. Mindez mára a múlté, cserébe az elvárosiasodás minden negatívuma fellelhetővé vált ebben a közösségben, és ezen problémák megoldásának jó része az itt élő lakosság mellett a városvezetés feladata és felelőssége.
Minden itt élő számára komoly problémát jelent a kommunális hulladék kezelése, pontosabban annak hiánya: hiába van kint számtalan konténer, illetve hiába található kitelepítve szelektív hulladékgyűjtő sziget, ha azok használata nem rendeltetésszerű. A nagyobb problémát a konténerek okozzák: rendszeressé vált a guberálók látogatása, akik teljes nyugalommal túrják fel naponta többször is a kihordott szemetet, majd a kipakolt hulladékot közvetlenül a gyűjtő mellett hagyva távoznak. Jellemző továbbá, hogy a környező városrészekben élő tehetősebb társadalmi réteg tagjai szintén az itt kihelyezett gyűjtőkbe hordják (pontosabban, hordanák) a szemetüket, azonban azok az ominózus látogatások idején (szombat, vasárnap délelőtt) már régen tele vannak, ezért hát az állampolgárok nem tehetnek mást, mint a gyűjtők mellé ömlesztik a saját szemetüket. Érdekes tapasztalat látni, ahogyan a nem ritkán 5-6-7 milliós autókból kikászálódó honfitársaink zsákszámra pakolják az itt élő lakosság pénzéből finanszírozott hulladékgyűjtőkbe (netán azok közvetlen környezetébe) a saját szemetüket. Persze, tudják ezt a guberáló hajléktalanok is, akik még aznap gondosan áttúrják ezeket a zsákokat is, ismételten nagyvonalúan figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy végső soron a szemét újfent nem a tárolóban, hanem annak környezetében – immáron elemire szaggatva, szétszórva – köt ki.
Hogy mit tapasztal ebből az egyszeri itt lakó ember? Nem nehéz elképzelni, mi történik az említett jelentős mennyiségű szeméttel, ha jön egy szellősebb nap. A játszótértől kezdve a lépcsőházak bejáratáig mindenütt bokáig gázolhatunk a kommunális hulladékban, és mivel ez a szemét mennyiség már nem kerül ismételten a gyűjtőkonténerekbe, a helyzet folyamatosan romlik, a kallódó hulladék pedig hétről-hétre gyarapodik. A helyzetet súlyosbítja, hogy nem ritkán a szelektív hulladékgyűjtő műanyag gyűjtő része is megtelik, amely okán a PET palackokat sokan a sziget mellé helyezik el, jobb híján, amely – természetesen – rövid időn belül szintén a szél, vagy a guberálók martalékává válik. Azt talán mondanom sem kell, hogy a szemétdombok környékén a patkányok, illetve egyéb rágcsálók feltűnése sem szokatlan jelenség, amely figyelembe véve a lakótelepen élő jelentős számú gyermeket, komoly egészségügyi kockázatot rejt magában.
A helyzet normalizálására szolgáló javaslataim viszonylag egyszerűen megvalósíthatók, emellett kizárólag anyagi vonzattal járnak, ezért kérem Önöket, vegyék figyelembe ezeket minimum a megfontolás erejéig:
- Ideje lenne felmérést tartani arról, hogy elegendő-e a heti egyszeri alkalommal történő lakossági hulladék elszállítás, ha pedig nem, akkor intézkedni kell ennek gyakoribbá tételéről (még annak árán is, ha ez esetleg a szolgáltatás vételárának emelkedésével jár is egyben).
- Ildomos lenne a rend éber őreinek (esetleg a polgárőrség tagjainak) gyakoribb jelenléte is a lakótelepen: valószínűnek tartom, hogy ha óránként minimum egyszer, napi rendszeresség mellett járőrök tűnnének fel a telepen, és intézkednének a guberálók távol tartásáról, az önmagában sokat javítana a jelenleg fennálló, tarthatatlan helyzeten. Nem mellesleg, talán a szemetüket ide hordó emberektől is megkérdezhetnék olykor, hogy mégis milyen apropóból veszik igénybe jogtalanul a mások által kifizetett szolgáltatást. Néhány bírság kiosztása talán egyértelművé tenné számukra is a továbbiakban követendő magatartásformát a saját hulladékuk elhelyezését illetően.
- Ha a rendőrség, illetve a polgárőrség jelen folyamatba történő bevonása nem megoldható, még mindig ott van a térfigyelő kamera felszerelésének lehetősége. Biztonsági szempontból sem ártana egy (vagy több) ilyen berendezést üzembe helyezni a lakótelepen, de az illegális szemetelők, illetve a buszmegállót és egyéb infrastruktúrát rendszeresen megrongáló személyekkel szemben is hathatós védelmet biztosíthatna az eszköz. Véleményem szerint ez szintén olyan beruházás lenne, amely hosszabb távon minden itt élőnek, illetve a városvezetésnek egyaránt megtérülne anyagi szempontból, így hát érdemes lenne a lehetőségek felmérése után konkrét költségtervvel a lakosság elé állni a rendszer telepítésére vonatkozóan.
-
Néhány évvel korábban még számtalan esetben lehetett látni a városüzemeltetés dolgozóit a lakótelepen serénykedni, azonban ez napjainkban éves szintre vetítve maximum néhány alkalomra tehető. Bizonyos, hogy a város egyéb részein is rengeteg az elvégzendő munka és feladat, azonban úgy gondolom, itt élőként pontosan annyi adót, járulékot fizetek a városnak a közszolgáltatások biztosításáért cserébe, mint bármely más belvárosi lakos, ezért talán joggal várom el, hogy havonta legalább egyszer megjelenjenek itt is a dolgozók, és elvégezzék ugyanazon munkákat, amely a város egyéb részein is végrehajtásra kerülnek.
<
p>Jómagam nem várom el, hogy a városvezetés egymagában, az itt élő lakosság közreműködése nélkül rendezzen minden felmerülő problémát a lakóteleppel kapcsolatban, de úgy vélem, a segítségük hiányában a fentebb vázolt folyamat kiteljesedése várható, amely végeredményeként néhány éven belül ez a lakótelep a város szégyenfoltja lesz, ahelyett, hogy az átlagos egzisztenciális lehetőségekkel rendelkező fiatalság gondozott élettere lenne. Bízom benne, hogy javaslataimat minden érintett megfontolásra érdemesnek tartja, és a közeljövőben előrelépést tapasztalhatunk majd a város ezen jobb sorsra érdemes területén is.
Maradok tisztelettel,
Egy lakó az Esze Tamásról”