Vélemény | Mindenki csal – szégyellem, de ez a buta, leegyszerűsítő, demagóg gügyögés maradt. Próbálnék racionálisabb, disztingváltabb, okosabb lenni, de nem megy. És már nem is a roppant düh, hanem a teljes csüggedés miatt.
Van most ez a világraszóló offshore-botrány, amibe sorra buknak bele a bolygó ismert fejesei. Kiderül, hogy mindenki csal (tisztelet a kivételnek… satöbbi). Aki csak egy kicsit is kiemelkedik az átlagemberek tömegéből, az fogja magát, és nekiáll meglopni a többit. A dúsgazdag ABBA és a teniszsztár Björn Borg még kicsiben űzte, de már ők is sajnálták otthon hagyni a pénzük egy részét a csodálatosan szolidáris svéd adórendszernek.
Ma már „mindenki” csinálja. Például az elnökök: az orosz és az izlandi államelnök, a chilei jogvédő(!) szervezet és a nemtudommilyen futball-klub elnöke, zongoraművészek, focisták, filmrendezők… Hogy fideszes és szocialista képviselők is, és még a magyar kaszinókat és a magyar közpénz-milliárdokat ajándékba kapó offshore-lovag, Andy Vajna is? Meglepő? Maholnap kiderül, hogy a botrány az egész magyar elitet érinti.
De miért is lehet ezt csalásnak nevezni?
Azért, mert az offshore-cégek alapításának legfőbb célja az adóelkerülés. Itt működik a cégem: itt tanulok, itt használom az aszfaltot, itt szennyezem a levegőt, itt képződik a nyereségem, ezért itt kéne adóznom is – de a cégemet inkább valamelyik adóparadicsomban jegyzem be, ahol töredékét kell csak fizetni. Ez pedig csalás. Ha jogilag netán védhető is, erkölcsi disznóság: ellopom a pénzt a hazámtól, a honfitársaimtól, a nemzetgazdaságomtól, a hazai út-, kórház- és iskolafenntartástól…
Amint a rövid felsorolásból látszik, nem a kis- és középvállalkozások alapítanak offshore-céget. Nem azok próbálnak meg adójukon könnyíteni, akik tényleg rászorulnának, akik tényleg küszködnek, hogy megtartsák a dolgozóikat és túléljék az önző, korrupt és közpénzfaló kormányzatokat. Hanem a tehetősek. Akik megtehetik, hogy a Seychelle-szigetekre vagy Nevadába repülnek cégeket alapítani, akiknek van pénzük méregdrága könyvelőre és adóügyvédre. Politikusaink, művészeink, bankjaink, főhivatalaink, régi-új főelvtársaink, földtulajdonosaink. Ők azok, akik néha szeretnek szlovák rendszámot használni a nevetséges terepjáróikon, hogy azzal is elspóroljanak a hazájuk elől néhány milliót. A mellény nagy, a kebel szűk…
Mondom, szégyellem azt a goromba és buta általánosítást, hogy „mindenki” csal. Nyilván vannak kivételek, sőt – Balkán-Magyarországgal ellentétben – Nyugaton még le is mondanak a csalók. De a rendszer mindenütt ugyanaz, és ennek rendkívül komoly következményei lesznek. Ma a jövedelmek és vagyonok közti különbségek észvesztő mértékben nőnek – mind kevesebb ember mind nagyobb pénzt/vagyont birtokol, míg egyre nehezebben élnek a közép- és alsó rétegek. És e rétegek dühösek és csüggedtek. Ez a harag és frusztráltság ma nagyobb fenyegetés, mint a klíma-összeomlás vagy a migránskrízis. Ez fenyegetés a társadalmon belül van.
kohoutz
