Szép és érdekes történelmi emlékhelyre látogathat el az, aki felkeresi a Tázlári- Templomhegyet. Viszont elszomorító volt látni a sok, sok emberi maradványt, az emlékhely környékén. Nem szándékos hanyagságról, vagy kegyeletsértésről van szó, de valamit mindenképpen tenni kellett.
Sokan tudják Mester Sándorról, hogy szeret túrázni, csavarogni országhatáron belül és kívül egyaránt. Ilyenkor tavasszal, nyár elején rendszeresen felhívja az érdeklődők figyelmét a környék érdekesebb látnivalóra is, hiszen sokan talán nem is tudják mennyi apró csoda, nevezetesség, felfedezésre váró szépség van a közvetlen közelükben.
Ahogy elmondta, egyik kedvence a Tázlári Templomhegy, azaz a falu határában fekvő régészeti emlékhely, emlékpark.
– Galina Zsolt és Gulyás Gyöngyi régészek feltárásának köszönhetően ma már tudjuk, hogy a hely valószínűleg időszámításunk I. századától lakott volt, de a tatárjárás idején elpusztult, majd a kunok betelepülése után – részben – ujra települt. A település fontosnak tartotta a múlt megőrzését, és a szakmai hitelességet megtartva, sikerült egy nagyon ízléses, közérdeklődésre méltán számot tartó emlékhelyet kialakítani az egykori templom(ok) és az azt körülvevő árok mentén. A körülötte lévő temetőt is feltárták, majd a maradványok egy része – 385 sírt, sírmaradványt azonosítottak – eredeti nyugvóhelyén maradt.
Sokan járnak ki, pedagógusok rendhagyó történelemórát tartani, kirándulók, családok, érdeklődők – legutóbb, a hétvégén például a Halasi Bringabarát Klub tagjai voltak ott „születésnapi túrájuk” alkalmával.
Az egyik szülő hívta fel Mester Sándort – megköszönve az ajánlatot -, hogy megrázó volt látni azt a sok emberi csontmaradványt, ami valószínűleg a tavaszi szántás nyomán a földfelszínre került. Koponyadarabok, lábszár, felkar, borda és csigolyacsontok borítják a domb 30-40 méteres körzetét. A megsárgult, homokszínű csontdarabok valószínűleg most azért különösen feltűnőek, mert a 3-5 centis zöld vetésben kirínak a környezetből.
Mester Sándor kiment a helyszínre, konstatálta, hogy bizony méltatlan „nyughelyük” van 6-800 éve elhalt őseinknek.
– Elszomorító volt látni a sok, sok emberi maradványt, bár láthatóan pár nagyobb csontdarabot már páran összeszedtek és az emlékhely keresztjének a tövéhez helyeztek el. Úgy gondoltam nem szándékos hanyagságról, vagy kegyeletsértésről van szó, valamit mindenképpen tenni kell.
Mester megkereste levélben a település polgármesterét, valamint volt gimnáziumi évfolyamtársát Ulakcsay Zoltán tázlári református lelkészt, illetve tanácsot kért Szakál Aurél kiskunhalasi múzeumigazgatótól is.
Az igazgató köszönve a jelzést elmondta, hogy haladéktalanul értesíti a megyei múzeum illetékes szakemberét, hiszen megvan ennek a problémának a szabályszerű kezelése, eljárásrendje.
Bán Róbert, Tázlár polgármestere tegnap válaszolt: „…Köszönjük levelét és észrevételeit. Tájékozódtam az ügyben és intézkedtem annak megfelelően, ahogy a feltárást vezető régész (Galina Zsolt) meghagyta közmunkásaink vezetőjének….”
Így várhatóan semmi sem fogja zavarni az idelátogatók kegyeleti érzéseit a későbbiekben, hála a gyors és szakszerű intézkedésnek és a segítő szándéknak.
Akit a feltárás részletei, az régészeti lelőhely története érdekel az a facebook-on elolvashatja az ásatást vezető régész Gallina Zsolt tudományos igényű, mégis olvasmányos beszámolóját Középkori templomok Tázláron. Magyarok és kunok címmel itt: https://www.facebook.com/zsolt.gallina/