Pár napja érkeztek haza ezévi túrájukról a halasiak, akikhez pár gödöllői barátjuk is csatlakozott ez alkalommal.
A kiindulópontjuk a mosonmagyaróvári evezősklub bázisa volt, ahol szemtanúi lehettek az egyre népszerűbbé váló sárkányhajósok edzésének is. Az első nap kicsit borús, esős volt, de ezt talán nem is bánták, hiszen ez volt a leghosszabb táv.
A Lajta torkolata után volt egy izgalmas átkelés az óvári vízi erőmű „csúszdás” zsilipjén – három méteres távon egy jó méteres szintkülönbséget „zuhantak” a kenuval -, és máris az egyik legszebb kempingben, Kimlén kötöttek ki. Pont ekkor zajlott a helyi búcsú, aminek a végére odaértek a „halasi vadevezősök” és páran kipróbálták a dodzsemet is.
Másnap a Kimle – Novákpuszta táv jött. Az első napi kissé borús idő után jól jött a napsütés, a rövid, alig pár órás evezés. Este közös főzés a Duna parton. Novákpuszta után Dunaszentpál, majd Dunaszeg következett. Mind a két hely „nomád” táborhely volt, de remek, hangulatos környezetben lehetett eltölteni az éjszakát. Dunaszentpálon találkoztak egy baráti-családi csapattal is, ahol a legfiatalabb résztvevő alig 8 hónapos volt. Dunaszegen megnézték az EB elődöntőt, majd irány Győrzámoly. A zámolyi jegyző asszonnyal történt előzetes kapcsolatfelvételnek köszönhetően kinyitott este a helyi iskolai sportcsarnok zuhanyzója és bizony jólesett mindenkinek a forróvizes zuhanyozás.
Győrzámolyból csak egy rövid lapátolás és máris ott voltak a kenusok a győri Aranyparton.
Kipakolás, rendrakás – elsősorban saját magukon – utána kis városnézés, és indulás haza.
Mindenki úgy érezte jó túra volt, a csapat összerázódott, születtek ismeretségek, barátságok, az esti beszélgetések és a – három kórustag hölgynek köszönhetően a Dunát bezengő – közös énekléseknek a hangulata sokáig megmarad mindenkiben.
Jövőre? A terv várhatóan egy Duna-kanyari túra lesz, ugyanígy július elején. Akinek van kedve, tartson velük!
A túravezető, Mester Sándor így értékelte az elmúlt napok eseményeit: – Mosonmagyaróvár – Győr….ez most egy rövid túra volt, jó társasággal, gyönyörű vízen. Nekem az 51. túrám, 1978 óta… ebből 41-et vezettem. A héten átlépem a 6000. folyamkilométert, Győrben már 6057 kilométer lvolt mögöttem… Tudom ez nem egy rettenetesen nagy szám, de azért innen a Homokhátság kellős közepéről, a száraz lábbal átléphető Dong-ér nevű vízfolyás partjáról, 60-60 kilométerre a Dunától és a Tiszától egyaránt -, én azért kicsit büszke vagyok.
Két remek testnevelő tanárnak köszönhetem én ezt – Korponai Ferencnek és Bácsi Györgynek a debreceni KLTE pedagógusainak -, akik az egyetemi túrákat vezették, és két jókomámnak, Kárpáti Zolinak és Varga Józsefnek akikkel az első túrákat közösen kezdtük, akik miatt (is !! ) megmaradtam a víz, a vizek szerelmesének.
Nem tudom mennyien voltak velem, velünk az elmúlt 37 évben, de valószínűleg több százra tehető azoknak a száma kik velem (is) túráztak, közülük többen már a saját túrájukat vezetik…
És ez így van rendjén, de azért remélem még én is sokáig járhatom a „vízi országutakat” – mondta el Mester Sándor a Halasinfonak. Fotók: Tóth Ágnes, Kiss Henrietta. Mészáros Aranka, Újj Ágnes
