„… színesebbé teszik a színeimet, megszépítik a hangomat….” Zsigray Julianna mondta ezt olvasóiról, 1933-ban az Opálfény című regényének végén…
Most, a napokban, a mai olvasók emlékeztek az írónőre, aki gazdag életművet hagyott maga után.
Zsigray felolvasóestre került sor a Kiskunhalasi Martonosi Pál Városi Könyvtárban, április 13-án, az életének utolsó szakaszát városunkban töltő írónő születésének 120. és halálának 36. évfordulója alkalmából.
A Halasi Közéleti Asztaltársaság (HAKA) tagjai gondolták úgy, hogy meghívják az érdeklődőket egy közös irodalmi élményre, melynek keretében a vállalkozó kedvűek bemutathatnak egy-egy számukra izgalmas, fontos regényrészletet, vagy megoszthatják személyes emléküket az érdeklődőkkel. A meghívást sokan elfogadták. Tízen voltak a „felolvasók”, közel negyvenen az érdeklődők, akik között képviseltették magukat a Gózon István Irodalmi Kör tagjai is.
A programhoz csatlakozott egy „bemutatóhely” avatás is: ifj. Szigeti Menyhért felajánlásának köszönhetően az írónő által dedikált kötetek kerültek letétbe a városi könyvtárban.
Az est házigazdái Mesterné Taskovics Valéria és Kovács Sándor voltak.
Az első részben került sor a választott irodalmi mű ismertetésére. Mesterné Taskovics Valéria, Dudás Imréné, Balogné Faddi Helga, Barabás Nándorné, Árendás Rozália, Kovács Erika, Monda Margit, Németh Kornélia, Kovácsné Hajdók Zsóka és legvégül Kovács Sándor osztotta meg a közönséggel Zsigray Júlianna olvasóknak szánt szavait, gondolatait. Részletek hangzottak el közismert és kevésbé ismert műveiből egyaránt. Felidézték a „Sugár úti palota”, az „Opálfény”, a „Csendességi fogalom”, az „Erzsébet magyar királyné”, a „Távoli fény”, a „Marci” és több más remek könyv egy-egy részletét.
Barabás Nándorné és Kovácsné Hajdók Zsóka az írónőhöz kötődő személyes ismeretség okán több érdekes epizódot elevenítettek gazdagítva, és még közelebb hozva ezzel az alkotó személyiségét a megjelentekhez. Barabás Nándorné magával hozta azt régebbi a Nők Lapja számot is, amelyben a belső „nagyinterjú” is az írónővel készült.
A felolvasások után a közönség átsétált a díszes üvegvitrinhez, ahol a dedikált kötetek elhelyezésre kerültek. Erhardt Györgyi könyvtárigazgató köszöntője után Kunszeri Miklós mesélt a közös családi emlékekről, melyek az írónő életének egy meghatározó szakaszához kötődtek. Az igazgatónő elmondta, hogy a Zsigray könyvek szinte folyamatosan „kézben vannak”, mindig olvassa azokat valaki, valakik. Sokan már felfedezték, ismerik, sokan most ismerkednek meg vele és lesznek kedvelői. Ezért is örültek ifj. Szigeti Menyhért felajánlásának Kunszeri Miklós arról a több évtizedes ismeretségről, barátságról mesélt, ami az írónőt és az ő családját összekötötte, ami gyakran adott erőt mindannyiójuknak az olykor nehéz, vészterhes időkben is.
A felolvasók, a közreműködők emléklapot is kaptak legvégül a szervezőktől, illetve Árendás Róza felajánlása alapján, páran első kiadású Zsigray-kötettel lehettek gazdagabbak.
Kellemes, mind intellektuálisan, mind érzelmileg gazdag este volt, a jelenlévők véleménye szerint. Meg is állapodtak abban, hogy alkalmanként érdemes még szervezni hasonló „felolvasóesteket”, lehetőség szerint a városhoz, a régióhoz kötődő szerzők műveire támaszkodva, mint amilyen például a dr. Kiss Lászlóné tiszteletére, a múlt évben megszervezett Rigó Béla est volt.
Az is szóba került, hogy Zsigray Julianna halasi sírja jelenleg kissé elhanyagolt állapotban van. Az est résztvevői megállapodtak, hogy a közeljövőben felkeresik és rendbe teszik, megtakarítják a síremléket.
„Mélyebben, forróbban, őszintébben sehol, semmiben sem lehet vallani, mint egy művészi munkában. Akár rossz, akár jó egy írás, egy kép, egy muzsika, leplezetlenül vall az alkotójáról. Mindenben lehet hazudni – a szerelemben még önmagunkat is becsaphatjuk – csak a művészet nem tűri meg a csalást….” (1933 – Magamról)
Fotók: Pásztor Gergely – Gózon István Irodalmi Kör
