A napokban ünnepelte Nagy Istvánné (Kaszap Klára) a 100. születésnapját, ő az első Kunfehértón, aki megérhette ezt a magas kort. Ez alkalomból köszöntötte őt Huszár Zoltán polgármester is.
Klári néni 1921-ben született Kiskunhalason, gyermekéveit is ott töltötte, a Központi Iskolában tanult. Mivel továbbtanulásra nem volt lehetősége, korán dolgozni kezdett. Miután férjhez ment, Fehértó pusztára költöztek, gyermekei, 3 lány és két fiú már itt születtek. Közülük már csak a legidősebb lánya él. Hat unokája, nyolc dédunokája és nyolc ükunokája van. Amikor az Óvoda utcában álló házukat felépítették, a környéken mindössze pár ház állt, körülöttük szőlők és legelők voltak. Férje, Nagy István Jánoshalmán kapott munkát, Klári néni pedig a helyi TSZ-ben dolgozott egészen a nyugdíjazásáig.
– Nagyon szerettem dolgozni, nem húztam ki magam a munkából sosem, engem aztán nem dolgozott ki senki! Volt olyan, hogy a cséplőgép mindig befulladt, nem győztük pucolni. Mondom a munkatársaknak, vigyázzatok, álljatok félre, majd én kipucolom a gépet! Ki is takarítottam, nem is jött a szerelő. Jutalomként a TSZ elküldött hat napra Leningrádba. De több helyre is elküldtek, mert jól dolgoztam.
A II. világháború borzalmait is átélte Klári néni, találkozott a németekkel és az oroszokkal is. Erre így emlékezett vissza:
– Amikor a németek 1944 márciusában bejöttek, akkor még Halason, a Váci bolt közelében laktunk. Aztán októberben jöttek az oroszok is, azok mindent leraboltak, a nőket megerőszakolták a szőlőkben. Rajtam is keresztülmentek az oroszok, fejemhez tették a pisztolyt, nem volt választásom. Rettenetes dolgokon mentünk akkor keresztül! Rengeteg baj ért életemben, már csak egy gyermekem él az ötből. De mindig a munkába találtam meg a kiutat.
Klári néni egyedül él, unokája, Zoltán ügyel rá, hogy semmiben ne szenvedjen hiányt. Mindig háromnegyed hétkor kel és egy jó kávéval indítja a napot. Sokat dolgozik a ház körül, ellátja magát, gondozza a kertet. Ha elfárad, lepihen a televízió előtt. Rendszeresen nézi a híreket, tájékozott a napi történésekkel kapcsolatban. Mint mondja, nem fél semmilyen betegségtől, de komolyan kell venni a vírust.
– Soha nem kaptam el semmilyen járványt, de a kezem és a lábam már eltörtem. Karácsonykor nekiestem a kandallónak, egyből eltört a kezem, de már rendben van, tudom használni, de a kertet még nem tudom egyedül felásni.
Nincs kedvenc étele, de mindent megeszik, nem válogatott sosem. – Keveset eszem, de mindent szeretek! – mondta. Kikapcsolódásként sokat kézimunkázott, tele van a ház a munkáival, de sokat el is ajándékozott. Számtalan terítőt hímzett, pulóvereket, egyéb ruhaneműket kötött a családjának.
És hogy mi a hosszú élet titka?
– A sok munka a recept, mindig dolgozni kell! Nem csak lazítani, tévézni, meg telefonozni – üzent mosolyogva a fiataloknak is Klári néni, az első kunfehértói százéves.
Juhász D. Géza
