Kevéssé ismert, de annál izgalmasabb történetek derültek ki Jókai Mór és Kiskunhalas kapcsolatáról a Néprajzkutatók X. Makói Találkozóján. A legendás író számos szállal kötődött a futóhomokos városhoz, amit Végső István történész mutatott be előadásában.
A nagy mesélő és a futóhomok városa
A makói József Attila Városi Könyvtár adott otthont a Néprajzkutatók X. Találkozójának, ahol Végső István, (Magyar Nemzeti Levéltár-OL) történész rendhagyó előadással rukkolt elő. Előadásában Jókai Mór életének azon mozzanatait tárta fel, amelyek szorosan kötődnek Kiskunhalashoz – és amelyekről a legtöbben soha nem hallottak.
Kiskunhalasi élmények az írói pálya elején
Jókai Mór még diákként látogatott el Kiskunhalasra, és az itt szerzett élményeit már első könyvében is megörökítette. A későbbiekben sem szakadt el a várostól: országgyűlési képviselőként és íróként is több kapcsolata volt a halasi értelmiséggel, politikusokkal, művészekkel. Szilády Áron református lelkész és turkológus rendszeres forrása volt a török kori regényeihez, míg Korda Imrével, az Üstökös egykori újságírójával is dolgozott együtt.
Thorma János festménye és a halasi tájszavak
Különösen érdekes Thorma János esete, aki a Talpra magyar! festménye kapcsán kereste fel Jókait 1899-ben, hogy hiteles képet kapjon 1848 tavaszáról. A festőművész hálából nemcsak megfestette az írót, de Jókai maga is „felkerült” a festményre. Nem csoda, hogy írásaiban is visszaköszön Kiskunhalas: nemcsak helyszínként bukkan fel, hanem még halasi tájszavakat is beépített műveibe.
Jókai 1896-ban írt egy szőlőmoly elleni védekezésről szóló, szőlészeti témájú cikket, amelyben Kiskunhalas is kiemelt példaként szerepelt. Az írás jelentős országos visszhangot váltott ki, és tovább erősítette a város és az író közötti szellemi hidakat.
