A Duna-Tisza közét és keleti megyéket érintő vízpótlásának a megoldása ügyében szólalt fel a parlamentben Bányai Gábor országgyűlési képviselő, a Dél-alföldi Gazdaságfejlesztési Zóna kormánybiztosa. kérve Nagy István agrárminiszter és az agártárca segítségét.
Felszólalásában elmondta, Jász-Nagykun- Szolnok, Békés, Bács- Kiskun, Csongrád- Csanád és Szabolcs- Szatmár- Bereg megye azok az alföldi területek, nagyfokú és súlyos aszály alakult ki. Emlékeztetett, Magyarország Alaptörvénye így fogalmaz: „A természeti erőforrások, különösen a termőföld, az erdők és a vízkészletet, a biológiai sokféleség, különösen a honos növény- és állatfajok, valamint a kulturális értékek a nemzet közös örökségét képzik, amelynek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége.”
A képviselő kifejtette, alapvető nemzeti érdek, hogy gondoskodjunk a vízbázisok védelméről, megőrzéséről és a termőföldjeikről is. Évről évre az egyre szélsőségesebbé váló időjárás új kihívások elé állítja a magyar mezőgazdaságot, amelyre megoldást kell találni. A rendkívüli időjárást mindenki tapasztalja: nyaranta az extrém forróság és a vészes csapadékhiány miatt egyre hosszabbak az aszályos időszakok. – Tény, hogy a klímaváltozást egyelőre nem vagyunk képesek megállítani. Tény, hogy ennek a folyamatnak a végén, ha nem lesz egy óriási és átfogó, a vízpótlást előtérbe helyező, nemzeti konszenzuson alapuló Nemzeti Vízpótlási és Öntözési Program, akkor a magyar Alföld legnagyobb része sivatagossá fog válni – figyelmeztetett Bányai Gábor.
Az ország déli régiójában fekvő Duna- Tisza közi homokhátság, Közép- Európa legnagyobb egybefüggő és veszélyeztetett területe. A Duna-Tisza közén, ahol a XX. század elején még ezertől több természetes tó volt, mára csupán fennmaradt elnevezéseik emlékeztetnek a hajdani természetes vizekre. A magasabb területeken a térség talajvízszintje az utóbbi két évben 3-5 métert, vagy azt meghaladó mértékben süllyedt. A felső rétegekbe fúrt kutak kiszáradtak -emlékeztetett, majd hozzátette: – A saját, Borotán működtetett meteorológiai állomásom adatai szerint, az elmúlt 4 évben felgyorsult a lehulló csapadék csökkenésének mértéke, miközben a vegetációs időben nőtt az átlaghőmérséklet. Hogy érzékeltessem, kigyűjtöttem minden év április 1. és november 1. között, a vegetációs időben mért lehulló csapadékok mennyiségét.
2019-ben 435,4 mm, 2020-ban 408,4 mm, 2021-ben 313,2 mm, 202-ben eddig 165 mm esett Bács-Kiskun megye legcsapadékosabb térségében.
Ezekből a mennyiségekből minden évben 4-5 zivatarral, felhőszakadással érkezett, ami azt jelenti, hogy csak 30%-a hasznosult, a többi nem jutott le a talajba, a növények gyökeréhez.
Tudni kell azt is, hogy minden, az emberi fogyasztásra alkalmas növény termesztéséhez, a vegetációs idejében, jó időbeni eloszlással 500-1000 mm csapadékra van szükség a sikeres termeléshez. Magyarán, ha nem lesz változás, akkor az ország keleti részének legnagyobb része mezőgazdasági termelésre nem vagy csak korlátozottan lesz alkalmas.
A képviselő emlékezetett: az elmúlt ötven évben rendszeresen felmerülő probléma volt a Homokhátság vízpótlásának megoldása. A rossz vízgazdálkodású tájakon a téli többletvíz rövid időn belül a mélyebb területekre folyik át, az így felhalmozódott vizeket azonban a lehető leghamarabb elvezetik csatornarendszereken. A felszín alatti vízkészlet pedig csak korlátozásokkal használhatók öntözésre. Így az aszályos időszakban nem áll rendelkezésre olyan vízkészlet, amely kielégítené az ökológiai, illetve a gazdálkodók vízigényét. Víz nélkül nincs mezőgazdaság, élelmiszeripar és nem tartható fenn a Homokhátság zöldség- és gyümölcstermesztő kultúrája.
Tehát Magyarországnak pont a legrosszabb és a legnehezebb természeti, politikai és pénzügyi időszakban meg kellene hoznia az ország keleti részének megmaradása érdekében azt a súlyos, ezermilliárd forintokban mérhető döntést, amely a nagy és kisebb folyóink bevonásával, vízhozamának néhány százalékos itt tartásával és tározókban, tavakban, csatorna medrekben történő tározásával, megakadályozzuk az ország Alföldjének teljes kiszáradását – hangoztatta a képviselő.
Felszólalása zárásaként kérte a Kormány közbenjárását az Alföld és a Duna- Tisza közi homokhátság vízpótlásának megoldásában, vízpótló művek kiépítésében.
– 50 éven át mentünk abba az irányba, ami ide vezetett, de nincs ötven évünk, hogy várjunk valami tőlünk független csodára vagy a természetre, hogy legyen elégséges vizünk!
