105 éve született Amrita Sérgil (Amrita Sher-Gil) (1913-1941) indiai származású élet- és festőművésznő. Férjét katonaorvosnak osztották be 1938-ban Kiskunhalasra, aki valószínűleg a kerékpáros zászlóalj katonájaként szolgált. Amritára nagyon nagy hatással volt a mezővárosi, vidéki környezet. Itt festette meg többek között a Vidéki piac című képét.
Édesanyja egy magyar nő, Gottesmann Marie-Antoinette, egy indiai rádzsa feleségének társalkodónője volt. Így jutott el a távoli országba, ahol megismerkedett Umrao Sher-Gil nevű főnemessel. Házasságuk után Budapestre költöztek. Ekkor született két lányuk. Az idősebb volt Amrita. Dúsgazdag környezet és a családi miliő miatt szinte egyenes út volt számára a művészetek felé. Édesapja honosította meg a fénykép-művészetet Indiában. Nagybátyja Baktay Ervin orientalista, író, festő volt. Házukban lakott Bartók Béla zeneszerző. Amrita magántanuló volt, megfordult Firenzében is. Rajongott Ady Endre írásaiért és ismerte Karinthy Frigyes írót is. Nagy műveltségre tett szert. Imádott olvasni, zenélni, sok nyelven beszélt.
Családi életük miatt egy időre visszatértek Indiába is. Aztán 1929-ben Párizsba került. Itt tombolta ki magát az egzotikus fiatal szépség. Bálok, fogadások féktelen hajhászása és szervezése tette ki szabadideje jó részét. Szeretőkben sem szűkölködött. A művészetekben való elmélyülése sem lankadt. A korszak nagy mestereinél tanulta a festészetet. Festményeinek köszönhetően ő volt az első ázsiai, akit beválasztották a párizsi Szalon tagjai közé. Aztán újra visszaköltözött Indiába, ahol immár lázadóként válogatta a „nehéz” témákat. A független India eszménye, a kasztrendszer brutalitása, és a meztelen emberi alakok bemutatása hangsúlyosan megjelentek ebben a korszakában. Gandhi és Nehru támogatója volt.
1938-ban Magyarországra látogatott. Egykori magyar szerelmével, Egan Viktor orvossal újra felvette a kapcsolatot, és összeházasodtak. Sokat kirándultak Dunaharaszti, Dunakanyar, Verőce, Zebegény környékén, ami szintén meghatározó volt számára.
Férjét katonaorvosnak osztották be 1938-ban Kiskunhalasra, aki valószínűleg a kerékpáros zászlóalj katonájaként szolgált. Amritára nagyon nagy hatással volt a mezővárosi, vidéki környezet. Itt festette meg többek között a Vidéki piac című képét. Az alkotáson jól látható a halasi református templom tornya és a körülötte lévő jellegzetes épületek mellett a piac, ahol taligákon árulnak a parasztemberek. A mű minden bizonnyal egy halasi életképet mutat. Igaz, a templom tetejére nem buzogány (csillag), hanem kereszt került, de ezt írjuk a művészi lázadás számlájára. Azonfelül, hogy büszkék lehetünk erre a helytörténeti érdekességre fontos tudnunk a következőket. Amrita Sérgilt ez a mű tette halhatatlanná az indiai és egyetemes festészetben. A képet hét évvel ezelőtt, 2006-ban 69 millió rúpiáért (negyedmilliárd forint) vásárolta meg egy üzletember, így ez lett India legdrágább festménye. A művet a modern indiai festészet egyik mérföldkövének tartják.
Viszont a sors nem adta meg neki, hogy sikereit learathassa. Amrita és férje 1939-ben Indiába utaztak. A festőművésznő teljesen kinyílt, és sok képet festett, kiállításokat tervezett. Ám 1941-ben, máig rejtélyes körülmények között, betegség támadta meg a testét, és elhunyt. Ma az indiai képzőművészet egyik kiemelkedő alakjának tartják. 2000-ben beválasztották a 100 legjelentősebb indiai személyiség közé. Budapesten szép emléktábla őrzi a nevét.
Forrás: Végső István
