Fura a köztéri alkotások, alkotók sorsa. Valahol egy szobrász azt mondta, hogy a köztéri alkotások kicsit olyanok, mint a a kakukk tojásai. A művész elkészíti, „valahol” elhelyezi(k), avatás, ünnepség, átadás, azután kis ideig még van némi kapcsolat az alkotó és a „helyszín” között, azután a mű és a művész is éli a saját sorsát. Ritkán kapcsolódnak újra egymáshoz.
Nos ez bizony így igaz. Mi, „helyiek” természetesnek vesszük, hogy itt egy szobor, ott egy emléktábla, néha néha még talán az alkotó nevét is tudjuk, amikor elmegyünk mellette, aztán úgy kissé sorsára hagyjuk, nem gondolunk vele többet. Így van, volt ez Mihály Gábor Munkácsy-díjas szobrászművész (szül. 1942. Székelyhíd) szobraival is. Mihály 1969-74 között volt főiskolás Mikus Sándor és Somogyi József tanítványaként. 1977-ben élete második önálló kiállítására Kiskunhalason került sor, talán ennek is köszönhető, hogy 1978-ban Kiskunhalas/Állami Gazdaság ösztöndíjasa volt.
Első köztéri alkotása is nálunk található az 1978-ban felavatott Petőfi szobor. (Egyesek – és a helyi legendárium – szerint eredetileg „Garabonciás”-nak készült a költőt formázó, szélfútta köpönyegű alak.) 1982-ben ezt követte a „Gömb szökőkút” néven ismert csobogó. Ennek a fogadtatás vegyes volt. Talán ez elhelyezése nem volt igazán szerencsés, lehet, hogy egy méltó belső térben jobban érvényesült volna, és bizony a „kiváló minőségű” halasi víz sem segítette érvényesülését. A művész azóta ismert lett, sok kiváló alkotással gazdagította hazánk köztereit.
A napokban hangzott el egy tv műsorban, hogy sok dícsérő szó illette Lausanneban, az olimpia parkban elhelyezett Olimpia/Kerékpározók című szobrát. A leírás szerint: ” A Genfi-tó partján az Olimpiai Múzeum nagy kertjében több mint húsz szobor között áll a verseny bicikliket hajtó három sportoló vörösréz lemezből készült szobra, melyet az olimpiai játékok történetének anyagát felölelő Musée Olympique nyitásának (1993. június 23.) évében állítottak fel. A szobor a Magyar Olimpiai Bizottság ajándéka. A fej-fej mellett haladó kerékpárosok arca és egész teste küzdelmet, igyekezetet fejez ki. A három bicikli öt kereke az öt kontinens egységét szimbolizáló olimpiai jelképet formázza. A leleményes kompozíciót Mihály Gábor tervezte, Babos Lászlóval együtt készítette el. Az alkotás címe a mellette fekvő tábla szerint „Olympia”, anyaga bronz ” /Forrás: www.köztérkép.hu – László Mária bejegyzése és képek/
Ez keltette fel az érdeklődésemet, hiszen halasi kötődésű művészről van szó, és kutakodás közben az alábbiakat találtam még: 2015. májusában, az MTI közleménye szerint a Magyar Olimpiai Bizottság Fair Play díjátadó gáláján „A Fair Play eszmeisége a művészetekben” kategóriában Rudolf Péter színművész és Mihály Gábor vehetett át díjat. Az illetékes államtitkár ” Platón ókori görög filozófust idézve kiemelte, hogy korunk társadalmának szüksége van arra, hogy nem csak fizikailag hanem lelkileg is egészséges emberek alkossák, és a művészek a lelki nevelésünkhöz járulnak hozzá tevékenységükkel, alkotásaikkal. A két művész kitüntetettnek, Rudolf Péter színművésznek, rendezőnek és Mihály Gábor szobrászművésznek Hoppál Péter államtitkár és Kamuti Jenő, a Fair Play Bizottság elnöke adta át a Fair Play trófea-díjat. ” /MTI. 2015.05.12.// Úgy vélem, mi is büszkék lehetünk egykori „ösztöndíjasunkra”.
Időközben azt is megtudtam, hogy az Olimpia/kerékpárosok szobor egy másik változatát ebben az évben elhelyezték Budapesten is, 2015 májusában, az egykori vidámparknál, a volt hullámvasút előtti helyen.
Mihály Gábor elmondta, hogy eredetileg a budapesti Olimpiai Park számára készült, de „illetékes helyen” még nem született döntés, és addig is akit érdekel, megtekintheti Budapesten a XIV. kerületben az Állatkeri körúton, ahol ” A művész is, alkotása is arra vár, hogy esetleg döntés szülessen végleges helyéről. Az időpont, a hely ismeretlen, itt befogadták….”
Mester Sándor