A húsvétot követő második nap a zsidóság életében újabb ünnepnapot jelentett. Az árpa aratás ekkor kezdődött meg Izraelben, és az első kévét bemutatták a Teremtőnek. Ebből a gyakorlatból származik az ünnep elnevezése: első zsengék. Ezt járjuk most körbe.
Az első dolgok feláldozása nem új keletű, a Biblia szerint az Úré a föld és annak termése, az állatok első fajzása, valamint minden elsőszülött fiú is. Jelen esetben az árpa tábla első kévéjét kérte el az Isten, amit a Szent Sátorban, majd a salamoni templomban mutattak be az alábbi áldozati szertartás során:
A kévét az Úr papja meglóbálta Isten előtt elfogadás céljából. Az árpát az oltár előtt botokkal kicsépelték, majd tűzön megpörkölték. Ezután a szélben megrostálták, hogy a pelyva eltűnjön belőle. Ezt követően megőrölték, és megszitálták. Az így keletkezett három liternyi lisztet összekeverték négy deci olíva olajjal, és kevés tömjént hintettek rá. Ennek az áldozatnak egy kis részét feláldozták az oltáron, majd a többit odaadták a lévitáknak, aki a masszából pogácsát sütöttek, és így fogyasztották el.
Az első zsengék szertartása szimbolizálja az emberi életet: az Isten kezében mindannyian árpa kalászok vagyunk, és megtisztításra szorulunk. Ennek a tisztításnak vannak drasztikusabb eszközei (botokkal való cséplés, tűzön pörkölés, szélben való rostálás), amik sosem kellemesek. A Példabeszédek könyve alapján tudjuk, hogy az Isten megdorgálja (és ilyen módon tisztítja is) a benne hívőket. Az őrlés és szitálás azután történik, hogy az árpamag minden sallangtól megtisztult. A szertartás során a kinyert liszthez adják az olajat (ami Isten természetfeletti segítségét, kenetét szimbolizálja) valamint a tömjént is. A tömjén hagyományosan a szenvedés szimbóluma.
Az emberi életben tehát felváltva érezzük Isten segítségét, tisztítását, ugyanakkor elég gyakran kerülünk keserűségbe. Erre utal az Ószövetségben található Jób könyve is. Jóbot Isten mindennel megáldotta, majd pedig egyik pillanatról a másikra elveszített mindent. Ennek ellenére a főhős nem keseredett meg, hanem kimondta azt, hogy a földi élet ideiglenes, és a testi szenvedés után meglátja majd a Teremtőt. Jób tehát kifejezte azt a hitet, hogy hisz a test feltámadásában.
Pál apostol a Korintoszi levélben összekapcsolta az első zsengék ünnepét a Messiás feltámadásával. Jézus az eredendő bűn miatt szenvedett a golgotai kereszten, ezzel betöltve a húsvétot. Testében felszegezte a személyes bűneinket is, amit szimbolikusan a kovásztalan kenyerek ünnepét jeleníti meg.
Három nappal később feltámadt a halálból, és ezzel reménységet adott a mi számunkra is, hogy lesz feltámadása a fizikai testünknek. Ez az első zsengék ünnepének legfontosabb üzenete, hogy Jézus győzedelmeskedett a halálon, és ebből a győzelemből a benne hívők is részesedhetnek.
Papp Zsolt teológus