1703 őszén eltűnt a halasi harang, elvitték, nyoma tűnt a Rákóczi szabadságharc idején. 1849-ben is keresték a helyiek Délvidéken. A Pásztortűz Egyesület meghívást kapott a szenttamási Gion Nándor Emlékházba, de Bácsfeketehegyen is megálltak a helyi magyar közösség szíves fogadása mellett.
„Halasi harangok nyomában” címmel kirándulást szervezett a Pásztortűz Egyesület tagsága Végső István történész vezetésével. 1703-ban „tűnt el” a halasi harang, és még közzel 150 évvel később is ezt szerették volna megtalálni a halasiak. Ennek szellemében indult útnak az egyesület, hogy magyar emlékhelyeket keressenek fel.
Augusztus 3-án a szenttamási Gion Nándor Emlékházban Németh Dezső és Horváth Futó Hargita tartottak nekik tárlatvezetést. Beszéltek a Gion, a Gallai, a Krepsz családok eredetéről, a többek között a helyszín által inspirált regények hátteréről és a neves író pályafutásának apró részleteiről is.
Németh Dezső városnéző sétát vezetett a kis csapatnak Szenttamáson. Az egyesület megtekintette a helyi, magával ragadó 1878-as felszentelésű, építésű, Krivaja folyó parti Kálváriát. Megkoszorúzták és megtekintették a szenttamási, 1944/45-ben legyilkolt magyar áldozatok emlékhelyét. Megnézhették a Szent Kereszt Felmagasztalása templomot, ahol még orgonazenét is hallgathattak. A templomkertben többek között láthatták a Túri Török Tibor szobrászművész Petőfi Sándor mellszobrát, amely a ’48-as emlékezések egyik helyszínévé vált az utóbbi években.
Bácsfeketehegyen Orosz Attila református lelkész és helyi lokálpatrióták társaságában ismerkedtek a település történetével. A református templomban láthatták a felújítások következtében megszépült imahelyet. és a Mária napi futás emléktábláját is. A templomkertben a halasi kötődésű Kármán Pál lelkész sírját is láthatták. A Bácsfeketehegyi Magyar Művelődési és Helytörténeti Egyesület kultúrotthonában Kórizs József helytörténész tárlatvezetése mellett megnézték a helytörténeti gyűjteményt. Pál Károly és Sárközi Ottilia kalauzolása mellett Berhidai Keresztes József mártírlelkész és Szilády János lelkész sírjainál hajtottak fejet és helyeztek el koszorúkat.
A halasi harang nem került elő, de sok kedves barátság született a határon túli magyar közösség tagjaival.
Fotó: Pál Károly, Végső István
