Magyarország legnépszerűbb etno-gospel zenekara lép fel vasárnap Kiskunhalason. A két alapító, Pálhegyi Dávid és Szigeti Gábor azt vallják, hogy a népzene ősi nyelvén lehet a legerőteljesebben közös sorskérdésekről „beszélni”. Azt ígérik, vidám, szívhez szóló üzenettel érkeznek, és jó eséllyel táncra perdítik a közönséget.
Saját meghatározásátok szerint etno-gospelt játszotok. Mit jelent ez?
Szigeti Gábor: Az etno kifejezés a világzenére vagy népzenére utal: a muzsikánkban erőteljesen visszaköszön a népzenei világ – főleg a magyar, de kalandozunk a görög, afrikai, izraeli népzenében is. A gospel pedig az evangéliumot jelenti. Azért határoztuk meg így a műfajt, mert a legfontosabbnak azt tartjuk, hogy a zene nyelvén tudjunk beszélni arról a jó hírről, amelyről a Biblia szól, és amelyet mi is átéltünk.
– Milyen hagyományai vannak ennek a műfajnak? Annak idején a fekete rabszolgák spirituáléi is a népi zene nyelvén szólaltatták meg a Biblia üzenetét…
Pálhegyi Dávid: Igen, de szerintem nem érdemes ilyen merev műfaji keretekben gondolkozni. Ha már a feketéket említetted: nagy nyomorúságukban valóban Istenhez fordultak, mégpedig a saját zenei nyelvükön, amire egyébként nagyon is nagy hatással volt például az ír meg a nyugati katonazene. Ebből a gospelnek nevezett műfajból nőtt ki aztán a blues, a jazz és több más zenei irányzat, és termékenyítette meg az emberiség globális kultúráját.
Ugyanakkor most mintha egy ellenkező irányú folyamat is zajlana. Miközben egyre inkább telítődünk a globalizált nyugati zenével, felerősödött az igény arra, hogy visszaforduljunk a gyökerekhez. Azt tapasztaljuk, hogy az igényes népzene még ma is egyfajta univerzális nyelv. Akár stadionokban, akár kis falvakban játszunk, az emberek reagálnak rá, megérinti őket, elkezdenek nevetni, táncolni.
Ilyenkor nem csak a zene, hanem maga az üzenet is meg tudja érinteni az emberek szívét. Éppen úgy, ahogy annak idején a rabszolgáknál: a zene nem csak pillanatnyi élményt jelentett, hanem az Istenhez való kapcsolódás eszközét.
Hasonló történt velünk is. Tinédzserként végig „feketebáránykodtam” a táncházmozgalmat, Gábor meg csellóművésznek készült. Aztán a kötelező sorkatonai szolgálat jól összedarált minket, és nagy nyomorunkban Istenhez fordultunk, mégpedig a zene nyelvén.
Szigeti Gábor: Hasonlóan látom én is. A több száz vagy több ezer éves hagyományokra épülő népzenére való fogékonyság valahogy genetikailag öröklődik generációkon át. Ezért látjuk azt, hogy még a nyugati zenén felnőtt fiatalokban is megmozdul belül valami, amikor olyan dallamokat vagy ritmusokat hallanak, amelyeket az őseik magukba szívtak.
Ahogy Dávid említette, a katonaság idején átélt istenélményünk nem csak a hit, hanem a közös zenélés útján is elindított minket. Dávid elkezdett gitárral dalokat írni, az öccse fuvolán, én pedig csellóval szálltam be. Így jött létre a Forrás, 1990-ben adtuk ki az első kazettánkat, ami óriási siker lett. 1998-tól új tagokkal kibővülve, modernebb hangszereléssel Új Forrásként folytattuk. Érdekesség, hogy a tagjainknak összesen húsz gyermeke van, és közülük is többen elkezdtek beépülni a zenekarba.
Kinek szól a zenétek? Hívőknek vagy a népzenét szeretőknek?
Pálhegyi Dávid: Természetesen mindenkinek. De talán nem is az a kérdés, hogy kinek, hanem az, hogy mikor. Vannak olyan időszakok az ember életében, amikor egy probléma vagy kihívás kimozdítja az addigi komfortzónájából. Ilyenkor jobban átéljük, hogy mennyire rászorulunk Isten kegyelmére. És ez nem csak egyéni, hanem közösségi, sőt, nemzeti szinten is így van. Nagyon hálás vagyok azért, hogy Isten a magyarságot megáldotta zenével, kultúrával, amelyre jó értelemben büszkén lehetünk. A közös sorskérdésekről sokszor ezen a közös nyelven lehet a legerőteljesebben „beszélni”.
Mire számíthatnak azok, akik eljönnek az első kiskunhalasi koncertetekre?
Szigeti Gábor: Az elmúlt években nem egyszer játszottunk több tízezer ember előtt, a Youtube-on vannak olyan dalaink, amelyeknek több milliós megtekintésük van. De van tapasztalatunk arról is, hogy kisebb közönség előtt játszunk. Mindenhol ugyanaz a célunk: szívhez szóló zenében beszéljünk Isten szeretetéről.
Pálhegyi Dávid: Vidám koncert lesz, mi táncra fogunk perdülni, és könnyen lehet, hogy a közönség is. Természetesen sok múlik a hallgatóságon is, de rendszeresen tapasztaljuk, hogy kérdésekkel, terhekkel, problémákkal érkező emberek a zene és a Biblia vigasztaló szavai nyomán felszabadulnak, úgy érzik, hogy Isten megérintette őket ezen keresztül lelkileg és fizikailag is. Azt történik velük, mint annak idején a rabszolgákkal vagy velünk a katonaságnál: megtapasztalják, hogy nincsenek egyedül a bajban.
Az Új Forrás együttes koncertje október 22-én (vasárnap), 15 órakor kezdődik a Hit Halas Rendezvényközpontban. A belépés díjtalan.