Igen. Két cím, hiszen két rendezvénnyel ünnepelte – egyidőben – a Halasi Box Club fennállásának 75., újraalakításának 25. évfordulóját, és tisztelgett egyúttal a legendás edző, Csenki Ferenc díszpolgár emléke előtt, születésének 100. évfordulóján.
Komáromtól – Makóig, Vásárhelytől-Tatáig érkeztek az amatőrök, hogy összemérjék tudásukat. Ők kétnapos tornán csaphattak össze, a jelenlévő szakemberek – Gedó György olimpiai bajnok, Erdei Zsolt amatőr és profi világbajnok és Tóth Zsuzsanna MÖSZ főtitkár, a nemzetközi szövetség igazgatótanácsának tagja – szerint is, nagyon jó színvonalú meccseken.
Hét megyebeli csapat jött el, akik közül a KSC 6 bajnoki címet, 2 második helyet és egy bronzérmet szerzett, nem véletlenül nyerte meg a kupát – 63 ponttal – a Szegedi Box Club ( 48 pont ) és a Vecsés (39 pont) előtt.
A halasiaknak két ezüstérem jutott.
Csaplár Péternek (junior 80 kg.) nem lett volna ellenfele, ezért – csak, hogy bokszolhasson – 6 kilóval feljebb indult. Nehéz dolga volt, de minden elismerés megilleti. Első napon a Kunsági Ökölvívó Egyesület bokszolója, Kanalas Robertó ellen lépett ringbe. Peti volt a „rutinosabb” – három meccsel többet bokszolt eddig mint ellenfele, de Robertó volt a jobb felépítésű. Amikor Csaplár rájött, hogy megelőző egyenesekkel, utána keresztütésekkel kell operálnia, „megvolt a meccs” sima, egyhangú pontozással győzött. Másnap a szemmel láthatóan erősebb ceglédi Tóth Bálin ellen bokszolt az aranyért. Most is szép bunyót mutatott be a halasi srác, de a meccs végére érvényesült a fizikai különbség, most egyhangú pontozással alumaradt. Ugyanakkor minden elismerés megilleti azért, hogy ringbe lépett, ezzel is segítve a közelgő korosztályos magyar bajnokságra a felkészülését. Lehóczki edző megdicsérte, az egész klub büszke volt rá.
Komma Boldizsár (serdülő 54 kg.) a vecsési Pintér Péter ellen bokszolt nagyot. A halasi fiú bátran ment előre, több alkalommal keményen eltalálta ellenfelét, az első két menet egál volt, a harmadikat nem tudta „meghúzni”, bár a mi szívünk őt látta jobbnak. Nem csak mi, hanem egyik bíró is, hiszen megosztott – 2:1 arányú – pontozással maradt alul, és lett így második. Jó formát mutatott. Ősz Zoltán edző azt mondta, kicsit jobb erőbeosztással – „ellépés, kontrabunyó” – nyugodtan léphet ringbe bárki ellen ő is a magyar bajnokságon.
Elégedett volt a közönség, a sportvezetők: jó kupa volt, jó hangulatban, jól szervezett – ezt ők mondták (!) – versenyen, a Bibó gimnázium csarnoka ideális helyszín volt.
Az első nap estéjén egy plusz programelem is „bejött”, 12 profi bokszoló is ringbe lépett.
A gála előtt Mester Sándor jelenlegi és Szabó Lajos alapító elnök (1997-2017) köszöntötte az elmúlt 25 év halasi magyar bajnoki helyezettjeit, válogatott bokszolóit, segítő elnökségi tagjait. Az emléklapot Gedó György olimpiai bajnok, Erdei Zsolt világbajnok és Fülöp Róbert polgármester írta alá. Sokan el tudtak jönni, páran nem, de akik most nem vehették át, azok is megkapják majd egy másik ünnepélyes alkalommal.
Mintegy 200 néző előtt, szombat este, 19,45-kor a gong az első profi pár mérkőzését jelezte, a ringben Nicola Ugarkovic (SRB) és a Lakatos János (RTM) bemutatásával kezdetét vette a profi gála.
Vegyes benyomásokat keltett a 6 mérkőzés. Ahogyan mondani szokták, „ahhoz, hogy valaki jót bokszoljon, szép küzdelmet mutasson bizony kemény ellenfél is kell”. Nem mindig volt ez meg. Tudtuk előre, hogy ez nem egy „címmérkőzés-gála”, így aztán érthetően láttunk jókat is, gyengéket is. Jókat, akik – méltó ellenfél hiányában – nem tudták teljes mértékben megmutatni mire képesek, és láttunk kisebbfajta „csodát is”.
A Surman fiúk – Áron és Zoltán – kiemelkedtek tudásban, fizikumban a mezőnyből. Ezt az ellenfelek is hamar felismerték, és bizony előbb lélekben, aztán harci szellemben is feladták, azaz csekély ellenállást tanúsítottak. Áron Hevesi Miklóst verte a második menetben technikai KO-val, Zoli pedig az „öreg rutinos” szerb Darko Knezevicet. A 36 éves, 57 meccses Knezevics az elején támadólag kezdett, de Surman junior hamar elvette a kedvét a támadásoktól, az első menet vége előtt a bíró leléptette TKO-val a zabalji srácot, aki ezt szemmel láthatóan nem is bánta. Az látható volt, hogy a két testvér előtt szép jövő áll, jól képzett bokszolók.
A „nap profi meccse” a 3. pár összecsapása lett. A két könnyűsúlyú, a szerb Zoran Sreckov és a magyar Szabó Sándor (Rozman T.) keményen „bekezdett”. Zoran rohamozott, több nagyon pontos testütéssel találta el Szabót, akiről úgy tűnt, injább a gongot várja. A zsűriben már el is könyveltük, hogy ez bizony szerb győzelem lesz, kérdés, hogy hanyadik menetben? Fáradtan nézett ki Szabó a ringből a harmadik szünetben – még az egyébként nagyon csinos „táblahordó lányok” sem érdekelték -, megadóan várta az utolsó, a negyedik menetet. Megszólalt a gong, és Szabó „kilőtt a sarokból”. Zoran még a ring közepéig sem ért, amikor a magyar srác elkezdte szórni jobbal ballal…. A szerb fiú a kötelekhez szorult, ahonnan ki sem engedte ellenfele, amíg a bíró ki nem szabadította, újabb roham, ekkor már a bíró beszüntette a mérkőzést: Győz a negyedik menetben leléptetéssel ( TKO ) Szabó Sándor ! Kisebbfajta csoda volt. A meccs után beszéltünk vele, azt mondta, hogy „Nagyon elfáradt, nagy ütéseket szedett be, de az utolsó szünetben úgy gondolta, legyen egy roham és lesz, ami lesz. Utolsó erejét adta bele. Ha nem sikerült volna, valószínűleg összeesik a fáradtságtól és harmadik menetben beszedett erős testütéstől, ami még nem ment át rajta. Sikerült!”
Ünnepelte a közönség, és így ő kapta a „Profi gála legjobb bokszolója” különdíjat, egy hatalmas kupát.
A többiek egy, egy halasi csipke fotóval ellátott emlékérmet kaptak, ha már a „Csipke városában” bokszoltak.
Vegyes érzelmekkel ment el a közönség: a rendezés, a hangulat remek volt, láttak pár nagyszerű pillanatot, egy kiváló mérkőzést, de volt, aki rövidnek, kevésnek érezte az ellenállást, amit páran tanúsítottak.
A meccseket a Kiskunhalas Archív oldal rögzítette, akit érdekel itt végig nézheti, belenézhet (vágatlan, szerkesztés nélküli „dokumentációs” célra készült változat) :
Surman Zoltán promóter elmondta, hogy mindig változó a kép, apaként-edzőként-promóterként maga is jobban örült volna, ha fiai kemény csatában készülhettek volna a jövő nagy feladataira, de – ahogy mondják – a „Profiban nincs kegyelem! Ha érzed, hogy tudod, fejezd be minél előbb a meccset, nehogy legyen valami meglepetés!”
Nagy igazság, erre pont Szabóék meccse volt a legjobb példa.
Vasárnap, a döntők után került sor a különdíjak átadására, melyeknek odaítélésben Gedó György is részt vett.
1) Csenki Ferenc emlékdíjat kapott:
Kiemelkedően sportszerű, példamutató hozzáállásáért: Erdei Zsolt amatőr és profi világbajnok, kiemelkedő sportoló, edző, sportember,
A halasi ökölvívás támogatásáért: Mester Sándor
2) Kincses György emlékdíj, a legjobb 60. kg, vagy az alatti versenyzőnek:
Dun Alexander (Madárfészek Akadémia)
3) Az egyes korcsoportok legtechnikásabb versenyzői:
- serdülő: Csiki Sándor (Vecsés),
- junior: Pintér Tamás (Szegedi BC),
- ifjúsági: Petrovics Krisztián (Szegedi BC),
- felnőtt: Horváth Krisztián (Belvárosi BC),
- női: Csuka Eszter (Hódmezővásárhely).
4) A XXI. Testvérvárosok kupája nemzetközi ökölvívótorna legjobb
- halasi bokszolója: Csaplár Péter,
- külföldi ökölvívója: Lukas Sander (Spartak Komarno SVK)
5) A XXI. Testvérvárosok kupája nemzetközi ökölvívótorna „nap mérkőzése” megvívásért
- 2022. október 1. Simon Attila (Madárfészek Ak.) – Horváth Krisztián (Belvárosi BC) és
- 2022. október 2. Lantos Álmos (Tápiómente ÖE.) – Dunn Alexander (Madárfészek Ak.)
6) A XXI. Testvérvárosok kupája nemzetközi ökölvívótorna – 2022. Kiskunhalas
- Bajnokcsapata: Kecskeméti Sport Club Ökölvívó Szakosztálya – 63 pont
- II. helyezett csapata: Szegedi Box Club – 48 pont
- III. helyezett csapata: Vecsés Sportegyesület – 39 pont.
- A legeredményesebb csapat edzőjée:Németh Jánosn (KSC)
A végén a két megjelent testvérváros edzőjét, csapatát is köszöntötték egy egy kupával, Szalkai Edina (Hódmezővásárhely) és Sárközi János (Spartak Komarno)
A halasi elnök elmondta, hogy nagy nehézségek tornyosultak az idei verseny megrendezése előtt. Az emelkedő költségek, a csökkenő támogatás bizony lassan a klub napi működését is kérdésessé teszi. Ha jön a tél, ha jön a hideg, ha megjönnek az első számlák, komoly gondok várhatók.
Egy kiemelkedő eseményre is mindig kell támogatókat keresni, ez természetes, de sokan jelezték, hogy nem tudnak a korábbiakhoz hasonlóan „beszállni”, vagy legalábbis nem olyan mértékben. Sokan természetben – egy, egy részfeladat megoldásával segítettek. Ez bizony nagy, nagy csapatmunka volt, mindig is, de most különösen nagy érték az, amit a támogatóktól kapott a klub, a rendezvény, a város…
„- Ezt nem lehet eleget, elégszer megköszönni. Hogy mit hoz a jövő? Nem tudható, de örüljünk a mostani sikereknek, a remek tornának, annak, hogy Kiskunhalas, a Halasi Boksz Club méltó volt korábban kivívott szakmai híréhez. Ne felejtsük:
Kiskunhalason 75 éve otthon van az ökölvívás!
(Halasi Box Club sajtó)
