Az elmúlt hétvégén a HBC versenyzői Vecsésen, egy meghívásos kupán vettek részt, amit a tragikusan fiatalon elhunyt Varga Viktor – volt helyi klubelnök – emlékére rendeztek.
A kétnapos viadalon a halasi újoncok belekerültek a mélyvízbe, hiszen német, román, szerb, horvát és lengyel versenyzők is részt vettek a kupán.
Lehóczki edző szerint egy nagyon jól szervezett sporteseményre került sor, amit a vecsésiektől már „megszokhattunk”. Halasnak jó a kapcsolata a pesti bokszrégióval – korábban a névadó, Varga Viktor is több alkalommal itt volt a halasi testvérvárosok kupáján – a halásztelkiekkel, vecsésiekkel, tápiómenteiekkel rendszeresen kerül sor itt nálunk, vagy náluk „baráti ütésváltásokra”.
Most a halasiak egy debütánssal, és két viszonylag kezdő – de már jegyzett –öklözővel utaztak el.
Bartos Marci diákként afféle kiegészítő esti elfoglaltság céljából jött le az első edzésre, aztán ott ragadt, bár a tanulás miatt nem tud minden tréningen részt venni. Első kupáján a döntőért a házigazdák öklözőjével, a rutinosabb Pap Andrással meccselt. Marci sokat fogyasztott – junior 60 kilóra – ez éreztette hatását. Mind a ketten bekezdtek, a halasi srác egyszer ugyan megfogta ellenfelét, de „kihúzta lábon”, utána a végén Bartosra számoltak – inkább a fáradtság miatt -, és így elment a meccs, szoros csatában kikaptunk, eredmény egy szépen csillogó bronzérem. Több edzéssel „fényesedhet” majd.
Magyar Csengének – aki „beköszönt már” a diákolimpián – most a döntőért egy szerb ellenfél jutott. Sara Skapik erőteljesebb volt, rohamozott, támadott. Csenge, először megijedt, kicsit letapadt, majd szépen kontrázott, igyekezett kihasználni a hosszabb kezeit. Nagy adok-kapok volt, az elő menet a szerbé, a második Csengéé, a harmadik döntetlen. Győzött az első – menetbeli – benyomás, a bírók Skapikot látták jobbnak, Csenge szintén bronzérmes lett, de szépen helytállt. Az edzője szerint, ha jobban hisz magában, és keményen beleáll az egyenesekbe szép jövője lehet. Nagy ütőerővel rendelkezik – serdülő 66 kg. – ez ebben a kor és súlycsoportban sokat jelenthet.
Az elődöntő előtt azt tudtuk, hogy halasi/tázlári Haner Olivér nagyon kemény, és nagy harcos. Kérdés volt, hogy mit ér ez a remek felépítésű, fekete bőrű német Maxvell Don King ellen? Oli két hivatalos meccsel a háta mögött lépett ringbe, az ellenfelén rögtön látszott, hogy nagyobb a ringtapasztalata. Aztán megszólalt a gong, és nem volt érzékelhető semmi különbség a fiúk között. Hatalmas bunyót csináltak, felnőtt 75 kilóban. Igazi taktikai csata, nagyon kemény ütésekkel. Lehoczki szerint „bíró nélküli meccs volt”, mert – a nagy küzdelem ellenére – a két fiú, sportszerűen, szabályosan mérte össze küzdeni tudását, így a mérkőzésvezetőnek csak az volt az előnye, hogy ő nézhette legközelebbről ezt jó csatát. Döntetlen menet után egyet Haner nyert, egyet –az utolsót – Maxwell. Olivér több alkalommal keményen megütötte ellenfelét, aki ilyenkor fogásba menekült, ezzel kipihente magát, átvészelte a krízist, majd vissza tudott támadni. Hiába ez volt a rutin. Megosztott pontozással a német versenyző nyert, mi pedig egy újabb bronzérmet kaptunk.
Az edző elégedetten értékelte a látottakat, Csenge és Olivér közel állt a döntőhöz, több rutinnal a hátuk mögött sikeresebbek lehettek volna, Bartos, ha tud járni rendszeresen edzésre, és „oda teszi magát”, szintén szép jövőre számíthat. Lehoczki bízik benne, hogy jó szezon előtt – hiszen a nyári tornák most kezdődnek – állnak a halasi bokszolók!
Mester Sándor