Június végi forró éjszakán vetítették le a Petőfi 200 keretében a városi könyvtár parkjában Jancsó Miklós filmjét, a Szegénylegények (1966) című filmet. A sokak által ismert alkotás kapcsán filmklubot szervezett a Martonosi Pál Városi Könyvtár és a Pásztortűz Egyesület. A filmklubot Végső István (Clio Intézet) történész moderálta, vezette.
- Hirdetés -
„…példátlanul egyöntetű elismerő kritika a magyar filmgyártás korszakalkotó remekéről, egy sokat ígérő művészegyéniség kiteljesüléséről beszél.” (Magyar Hírek Kincses Kalendárium, 1967) Ehhez hasonló gondolatokkal dicsérték már a korszakban is Jancsó filmjét.
Végső István bevezetőjében a korszak fontos eseményeit, filmjeit ismertette. Azt javasolta, hogy az adott év, évek legkiemelkedőbb politikai fejleményei mentén képzeljük magunkat bele a korba. 1966. január 6-án mutatták be a filmet. Zajlott a hidegháború, a Kádár-rendszer megszilárdult, 10 éve volt 1956, épphogy véget ért a megtorlás, a harmadik világ az USA és a Szovjetunió árnyékában próbált lavírozni.
A Szegénylegények című film elvileg a betyárüldözést, az 1868-73 közti időszakot mutatja. Gróf Ráday Gedeon kormánybiztos és emberei kíméltelenül üldözték a puszták népe gonosztevőit. A film a hatalom és az üldözöttek különböző arcait mutatja be. A diktatúra és az elnyomás szürke embereinek jellemét árnyalja. Az árulást, a halált, a pusztai életmódot, a rendvédelmet teszi különleges helyzetekbe. Nem történelmi film, hisz számos dologban nem hiteles. Nincs Legfelsőbb Hadúr, nincs csendőrség stb. ekkor, mégis látjuk halljuk ezeket a filmben. A jancsói parabola., példabeszéd egyik legjobban sikerült alkotása.
