Házibajnokságoktól a milliós nézőszámú arénaviadalokig vitte pár évtized alatt a videojátékozás.
Ugyan néhány éve már hazánkban is egyre komolyabban veszik a professzionális e-sportot, a köztudatban élő kép a játékosokról még mindig nem sokban tér el a játékfüggő fiatalokról kialakított elképzeléseinktől.
A professzionális esport viszont komoly felkészülést, folyamatos edzést igényel, ami bizony komoly idő- és energiabefektetéssel jár. Amerikából indult, és néhány évtizeddel ezelőtt még egészen máshogy nézett ki a versenyszerű játék: a hetvenes években néhány egyetemista mérte össze a tudását, ami aztán már a nyolcvanas években több ezer embert megmozgató eseménnyé vált. A kezdeti formák a kilencvenes évek végén, az internet terjedésével alakultak sporttá, a világon először Dél-Koreában, ahol hamar állai szinten is reagáltak a jelenségre, és támogatni kezdték az esport fejlődését. Innentől megállíthatatlanul terjedt el a világban, majd nőtte ki magát dollármilliós iparággá.
De mi az, amitől valaki profi játékossá válik? Elsőre nem tűnik megterhelőnek egész nap egy székben ülve kattintgatni, de bizony ez a kattintgatás egy komoly versenyzőnek – egy nagyobb megmérettetés előtt – akár 12 órás edzésre is nyúlhat. Vannak, akiknek ez egy átlagos munkanapnak számít, viszont a versenyzőknek ilyenkor folyamatos koncentrációra van szükségük, hiszen a gyors döntéshozatal mellett a szem és a kéz együttes mozgását is fejleszteniük kell, valamint a kooperációs képességeiket, hiszen sokszor csapatjátékról beszélünk.
Ahhoz, hogy valaki folyamatosan kiemelkedő teljesítmény nyújthasson, és hogy ez hosszútávon ne vezessen kiégéshez, komoly odafigyelésre van szükség, amire csak kevesen képesek. A több milliárdos piac viszont emellett is nagyon vonzó a fiatalok számára, hiszen aki eléri a profi státuszt, hatalmas összegeket kereshet, ami a fentebb leírtak ellenére is nagyon csábító.
