Milyen érzés láb nélkül kosarazni, egy kézzel floorballozni, látás nélkül átjutni az akadálypályán? A Kisszállási Sallai István Általános Iskola diákjai különleges feladatok segítségével próbálhatták ki, milyen lehet sportolni a fogyatékossággal élők számára. A Magyar Parasport Napja alkalmából szervezett eseményen, először az alsó tagozatos tanulók ismerhették meg röviden öt magyar parasportoló: Becsey János, Ráczkó Gitta és Engelhardt Katalin paraúszók, Dani Gyöngyi és Szekeres Pál kerekesszékes vívók életét.
Ezután olyan játékhelyzeteket próbálhattak ki, amelyekben a fogyatékossággal élőkhöz hasonlóan végtag vagy érzékszerv hiányával kellett megoldani a már ismert mozgásos feladatokat. A kisebbek számára nagyon nehéznek bizonyult egy kézzel használni a floorball ütőt, futni és kapuba juttatni a labdát, de igazi kihívást a bekötött szemmel leküzdendő akadálypálya jelentett. Kerekesszékben ülve pedig kipróbálhatták, mennyire más gurulva közelebb kerülni a kosárpalánkhoz és a gumilabdát felugrás nélkül pontosan a hálóba dobni.
A felső tagozatos diákok a parasportolók rövid története után nagy kedvvel vetették bele magukat a játékba. A floorball ütőkkel zseniálisan bántak, még a leszorított karjuk ellenére is. A kerekesszéket önállóan hajtották, és kosárlabdával próbáltak célba találni az egymásnak adott passzok után. A nagyobbak a nehezített helyzet ellenére is sok találatot értek el. A focilabdák akadálypályán történő átjuttatása – letakart szemmel – még a társak szóbeli segítségével is nehezen ment.
A jókedvet komolyság is kísérte, a diákok átérezhették, hogy mennyire nehéz feladat lehet fogyatékossággal élni, fogyatékossággal sportolni. Megtapasztalhatták a parasportolók szavait, miszerint: mindent kétszer olyan nehéz így megtenni, elérni, mint egészségesen.
