Ma este köszönt be Rosh Hasana, vagyis az Újév a zsidó közösség számára. Boldog 5776 – os esztendőt kívánunk!
A zsidó Újév két napból áll, és a héber Tisri hónap első napján köszönt be. A Gergely naptár szerint általában szeptember közepe-vége táján szokott lenni. Az első napja a zsidó újév. A neve “Rosh Hasana”, azt jelenti, az év feje. Ez az évfordulója Ádám és Éva megteremtésének, s az első lépéseiknek, melynek során kezdték kitapasztalni, hogy mi is a szerepe az embernek az Isten alkotta világban. A zsidó hagyomány szerint három könyv van az Örökkévaló előtt, és mindenki, ember és állat egyaránt, átvonul az Örökkévaló kinyújtott karja alatt, és beírattatik a három könyv valamelyikébe. A jók az Élet könyvébe, a gonoszok a Rosszak könyvébe, vagy a Közepesek könyvébe.
A fő parancsolat, amit ilyenkor be kell tartani, az a sófár fújása. Nem kis erőfeszítést igényel a megszólaltatása. A sófár nem más, mint egy kosnak a szarva. Ennek a megfújása olyan, mint egy ünneplő harsonaszó egy király koronázásakor. Ezen túl a sófár hangja egyben felhívás is bűnbánatra, mert Rosh Hasana az eredendő bűn évfordulója is, s így az első bűnbánatnak is. Ez a nap az első a 10 bűnbánó nap közül, az utolsó nap pedig Yom Kippur, az Engesztelés napja. Erről a napról majd külön bejegyzést írok.
A sófár fújásának egy másik jelentősége, hogy emlékeztessen arra, ami Izsákkal történt, szintén Rosh Hasanakor. Ekkor történt ugyanis, hogy Ábrahámnak fel kellett volna áldoznia Izsákot, de Isten egy kossal váltotta ki Ábrahám emberáldozatát. Ekkor imádkozunk egy újabb évnyi életért, egészségért, jómódért. Összesen százszor kerül megfújásra a sófár a Rosh Hasanai ünnepség alatt.
Szokás még ilyenkor megenni egy szelet mézbe mártott almát, hogy ezáltal fejezzük ki vágyunkat egy édes év után. Ezen túl szokás a következőt kívánni a másiknak: Leshanah tovah tikateic veteichateim, ami magyarul annyit tesz, hogy “Kívánom, hogy a jók könyvébe kerülj”
Szokásos ezen kívül egy speciális imát is elmondani egy nagyobb kiterjedésű víz mellett (folyó, tó, tenger stb.), amit Tashlich-nak hívunk. Ilyenkor azt mondjuk “Hajítsd a tenger mélyére az ő bűneiket”. S mint minden nagyobb zsidó ünnep esetében, most is gyertyát gyújtanak s barcheszt esznek a nap végén.
