Egy régi magyar sláger szerint: „nem lehet boldogságot venni, a szegény néha gazdagabb, amiről azt hitted, hogy szép lesz, csak egy múló pillanat”. A tapasztalat azt mutatja, hogy ez nemcsak egy lírai kép, hanem a legtöbb ember átéli ezt élete során.
A boldogsággal kapcsolatban több mítosz van forgalomban: egyesek a házastárs megtalálásában, mások a karrierjük felfelé ívelésében, több ingó és ingatlan vagyonban, vagy éppen az egészségük megőrzésében, vagy visszaszerzésében látják a boldogság kiinduló pontját, vagy végcélját. De ezek a dolgok tényleg boldoggá tudják tenni az embert? Jelen írásomban az első mítosszal szeretnék foglalkozni, vagyis azzal, hogy a házastárs megtalálása vezet a boldogsághoz.
A Biblia tanulmányozásának első szabálya az, hogy egy adott témát mindig az első előfordulás helyén kell megvizsgálni, mert később az kerül kibontásra a további fejezetekben. A boldogság első leírását Jákob családjánál találjuk. Közismert tény, hogy Jákob egy csalás miatt kénytelen otthonról elmenekülni, nagybátyjához, Lábánhoz. Ezt követően beleszeret Lábán kisebbik lányába, és szerződést köt későbbi apósával: hét évig ingyen dolgozik neki Rákhel kezéért. Viszont a megadott időpontban nem a fiatalabb lányt kapja meg, hanem annak nővérét, Leát. Ez eddig egy brazil szappanoperához hasonló cselekmény.
Jákob beletörődik a kialakult helyzetbe, és senkiben nem merül fel a válás gondolata. Újabb hét év ingyen munka után kapja meg a fiatalabb lányt is, akit jobban szeret, mint Leát, az első feleségét. Ebben a helyzetben nagyon érdekes a Teremtő reakciója: nem a szerelmi házasságot áldja meg először, hanem az elvetett nőt részesíti gyermekáldásban. Sőt Rákhel egészen addig nem szül, amíg a nővére azt nem mondja, hogy most már boldog. Ez az érzelem az ötödik fiú Áser (nevének jelentése: boldog) születésekor jött ki belőle, tehát körülbelül négy öt évvel a házasságkötése után.
A fenti történetnek több tanulsága is van. Egyrészt egy férfinak meg kell tanulni várakozni a boldogságra. A mai kultúra viszont azt mondja egy fiatalembernek, hogy szálljon virágról virágra, élje ki a nemi ösztöneit. A Biblia viszont ezzel ellentétes álláspontot fogalmaz meg: nevezetesen azt, hogy várja meg az igazit, tanulja meg eltartani magát először, mielőtt családot alapítana.
A másik tanulság, hogy nem mindig a válás oldja meg az élet problémáit. A fenti történetben senkiben nem merült fel ez a gondolat, viszont a XXI. században minden második házasság válással végződik. Már ez a tény is ellentmond a fentebb említett mítosznak, miszerint a házasságtól boldoggá válik az ember.
Harmadrészt Lea a házasság első négy-öt évében (pontosan nem is lehet ezt kiszámolni) egyáltalán nem élt boldog párkapcsolatban. A férje minden cselekedetével azt mutatta, hogy őt nem is szereti igazán, Jákob szemében Lea egy megtűrt személy volt. Később viszont, ahogy jöttek sorban a gyerekek, egyre jobban érezte magát a súlyosan elvetett nő, sőt boldoggá vált. A mai kultúra a hölgyeket is választás elé állítja: vagy karriert építenek, vagy családot alapítanak (lásd: mekkora botrányt okozott a közelmúltban Ákos, amikor megmondta, hogy szerinte mi egy nő dolga). A fenti történetben az látszik, hogy egy nő nem lesz igazán boldog addig, amíg nem születnek gyermekei. Jákob fiatalabb felesége is nagyon frusztrált volt, amikor azzal szembesült, hogy nővére sorban szüli a gyermekeket, míg ő egyáltalán nem tud teherbe esni.
Tehát egy házasság nagy dolog két ember életében, de azt nem állíthatjuk, hogy pusztán egy szövetségkötés bárkit is boldoggá tenne. A házasok többsége megegyezik abba, hogy a kapcsolatuk rengeteg megpróbáltatáson ment (vagy megy) keresztül, és nem könnyű a másik félhez alkalmazkodni. Viszont Jákob és Lea története azt mutatja, hogy kitartással boldoggá tehető egy házasság, de ha nem fektetünk bele munkát és energiát, akkor „egy múló pillanat” lesz, ahogy a bevezetőben szereplő dal állítja.
Folytatjuk…
Papp Zsolt teológus
