Perintfalvi Rita katolikus teológus nagy vihart kavart azon kijelentésével, miszerint a Bibliából nem derül ki egyértelműen, hogy bűn -e vagy sem a homoszexualitás. A 168 óra cikke rávilágít arra, hogy egyáltalán nem mindegy, hogyan értelmezzük a Szentírást. Ebben nyújt segítséget a zsidó írásmagyarázat, ami a Teremtő szavait négy csoportba osztja (P’sat, D’ras, Remez, és Szod). Jelen cikkemben a második elvet szeretném megvizsgálni.
A zsidó írásmagyarázat második csoportját D’ras-nak hívják, ami kikutatott értelmezést jelent. Míg a P’sat a kijelentések szó szerintiségére helyezi a hangsúlyt, addig a D’ras több, a témához kapcsolódó igét vesz elő, és ezáltal von le egy következtetést. Ennek a csoportnak a léte azzal magyarázható, hogy a Biblia a legritkább esetben mond el mindent egy oldalon, a kijelentések kifejtése sokszor végigvonul a Szentírás hatvanhat könyvén. Ahhoz lehet ezt hasonlítani, mint amikor az irodalom érettségin két hasonló verset kell elemezni a vizsgázónak, és ilyenkor nyilván az a feladat, hogy az egyezéseket, és különbségeket egyaránt felismerjük.
A Biblia is hasonló módon épül fel: általában az első előfordulás helyén fejti ki az adott témát a legtágabban, majd később kiegészíti, megmagyarázza, vagy egy másik aspektusból világítja meg. A Biblia kutatója pedig az által kapja meg a teljes képet, hogy ezeket az előfordulásokat megvizsgálja, és levon belőle egy konklúziót.
A 168 óra cikkében a teológusnő megemlítette, hogy a Biblia összesen hét helyen beszél a homoszexualitással összefüggésben. Az első helyen elmondja, hogy egy férfi ne háljon úgy egy másik férfival, mint ahogy egy asszonnyal hálna, mert az utálatosság. Két fejezettel később a Biblia elmondja a szankciót is, és ezt a cselekményt halállal bünteti (ennek oka nyilván az, hogy az Ószövetségben nem lehetett ebből a bűnből megtisztulni, nem működött Jézus kegyelemközvetítő ereje, és a zsidó nép megtisztítása érdekében volt a joggyakorlat ennyire drasztikus).
A Róma levélben Pál tovább árnyalja a képet, és elmondja, hogy a homoszexualitás hátterében mindig egy Isten ellenes lázadás nyilvánul meg, és ezért a Teremtő hagyja, hogy ezek a párok egymás testét gyalázzák meg. Sőt ugyanebben a levélben egyfajta sorrendiséget is találunk: először a nők cserélték föl a természetes nemiséget természet ellenesre, majd őket követték a férfiak. Bár itt Pál elmondja, hogy erre Isten ítélete jön, de a mértéket a korintoszi levél közli: a homoszexualitás bűnében élő személyek soha nem lesznek Isten országának polgárai.
Tehát a D’ras fokozatosan bont ki egy üzenetet, és így válik az Isten gondolkodásmódja teljessé, például a homoszexualitás témájában. Persze a vizsgálat során szembesülünk azzal, hogy Jézus sehol nem beszél elítélő hangnemben a szexuális aberrációkról, mégis amikor családi zavarokról kérdezik, akkor férfiról, nőről, házasságról, és gyermekekről beszél. Jézus hallgatását ebben a kérdésben magyarázza az, hogy egy alapvetően egészséges társadalomban szolgált, ahol elenyésző számban voltak jelen ebben az életformában élők. Ugyanakkor az sem elhanyagolható szempont, hogy Pált maga Jézus képezte ki a szolgálatra, és az apostol maga mondja, hogy mindent az Úrtól (tudniillik Jézustól) vett. Ahol viszont Pál a saját gondolatait mondja el, azt mindig előre jelzi (például a szűz lányok férjhez menetelénél a saját álláspontját közli).
Tehát a zsidó írásmagyarázat második rétege sem támasztja alá Perintfalvi teológiáját. Éppen ellenkezőleg: a szó szerinti értelem (P’sat) mellett a kikutatott jelentés (D’ras) is aláhúzza, hogy a homoszexualitás bűne nagyon súlyos szankciókat von maga után. Ugyanakkor ismét fontos azt megjegyezni, hogy az Isten a saját neméhez vonzódó embert szereti, de a nemi orientációját bűnnek tartja.
Folytatjuk…
Papp Zsolt teológus
