Tavaszi és nyári hagyományaink címmel néprajzi előadásokat hallgathattak meg az érdeklődők március 23-án a kiskunhalasi városi könyvtárban a Pásztortűz Egyesület szervezésében.
Szőnyiné Vas Lívia egyesületi szervező köszöntője után a Szegedi Tudományegyetem kutatói, doktoranduszai tartottak előadást a tavaszi-nyári ünnepi időszakról.
Vukov Anikó Veronika: Tavaszi népszokásaink nyomában címmel nem csak az ismert népszokásokra, hanem a már szinte feledésbe merült hagyományokra is rávilágított. A sok közül az egyik, amit elmondott, hogy március 4-én például patkányűző nap volt. Régen a patkányok kiűzése céljából a gazdasszony éjjel háromszor körülszaladta a házat, közben a kezében tartott egyéves mogyorófa vesszővel verte a ház falát. A „tétemény” csak akkor mutatkozott hatásosnak, ha éppen újholdkor történt. Ha minden szükséges feltétel megvolt a téteményhez, utána biztosan elmenekültek a patkányok. Fontos szerepük volt ebben a gyerekeknek, mivel versenyezniük kellett, ki tud több dögöt felmutatni a nap végére. Természetesen a jutalom sem maradhatott el. A legeredményesebb gyerek gyújthatta meg azt a máglyát, melyet a sok szemétből raktak az udvar végében.
Takács Gergely, Nagyböjttől Húsvétig – böjti és húsvéti népszokások a 20. században címmel tartott előadást. Összefoglalta a legfontosabb keresztény ünnep kialakulásának okait, hátterét. A rárakódott népszokásokat és hiedelmeket. Bálint Sándort idézve :” A primitív pogány szakralizmust az Egyház tövestől nem tudván kiirtani – bár türelmetlenebb szolgái ezt olykor kíméletlenül megkísérelték – alkalmazkodott Mesterének tanításához, aki nem eltörölni, hanem betölteni jött a régi törvényt, igazolni a prófétákat (Mt 5,17). Ezzel a türelemmel, olykor kényszerű belenyugvással természetesen az archaikus világszemlélet fennmaradásához, továbbéléséhez is hozzájárult. Iparkodott a hagyomány kategóriáinak, emberi reflexeinek bibliai szentesítést adni. Így rendelte egyebek között a téli napfordulat elragadtatott pogány áldozati időszakának helyére a karácsonyt, az ősi tavaszi nagy ünnepek helyére a húsvétot és pünkösdöt.”
Gyöngyössy Orsolya, Szerelem a paraszti világban előadása saját gyűjtésen is alapult. A népdalaink döntő többsége a nemiséget köntörfalazva, de felfejthetően adja vissza. Nád a házam teteje, teteje, rászállott a cinege, cinege. Hess le róla cinege, cinege, leszakad a teteje, teteje. Gondolnánk, hogy a „leszakad a teteje” valójában azt jelentette, hogy a lány teherbe esik? Az erkölcsi nevelés régen teljesen más volt, mint ma. A szülők dolgoztak, így a nagyszülőkre maradt ez a feladat, tehát a nagyszülők értékrendje öröklődött. A legfontosabb fegyelmező erő mégis a falu szája volt, semmitől nem féltek jobban, mint a megszólástól. Ha nemi életről van szó, akkor beszélni kell a szüzességről is. – Minél szegényebb családból származott egy nő, annál nagyobb értéknek számított a tisztaság – a legfontosabb „böcsűje” ennek volt. Elrettentő példákat meséltek a lányoknak, amire szintén hozott egy történetet. Egy palóc nő mesélte, hogy az édesanyja azt mondta, ha férfiakkal szóba áll, akkor az esküvőjén az oltár előtt le fog esni a fejéről a koszorú. A leány olyan komolyan vette, hogy a leánykéréskor az asztal másik végén volt a vőlegény. Nem volt felvilágosítás, kerülték a témát, így nem csoda, ha a párok furcsa szituációkba kerültek.
A program a Nemzeti Együttműködési Alap támogatásával valósult meg.
