A Művházban híres és népszerű sztárok, a forradalmár, a színész,a rock zenész, azaz pop ikonok arcképeiről nyílt péntek délután kiállítás Szabados Norbert alkotásaiból. Szűcs Károly képes beszámolója.
Az 50’es évek végén indult pop artban mindig, mindenki és minden jelen van, ami könnyed, eldobható és lazán felejthető. Színesen, harsányan, és egy kicsit elcsúsztatva a határokat, mert az lett így fontos, ami egyáltalán nem fontos. Andy Warhol először a New York-i kirakatok női, férfi skárpiairól készített színes és vonzó képeket. A cipőkről hamarosan áttért a Coca-Cola vöröses barna üvegeinek sokszorosított másolataira. De jelentősek voltak a Kabbe’ konzervek dobozainak grafikai lapjai is. Ami kidobandó, gyorsan fogyasztandó, gyorséttermi, vagy a 20 perces ebédszünetben letudható élvezet, azt mind nagyon bírta a pop szemlélet.
A gyorskultúra tökéletes tobzódását ikonizálta a pop art. Gyorsan és eldobhatóan kellett a pillanatot tökélyre vinni. Nem véletlenül, a pop a szem, száj és a zsigeri éhség kultúrája. Stílusoktól függetlenül ez a pop életérzés azóta is hódít. Vonzereje azért ellenállhatatlan, mert az éhséghez hasonlít. És élvezetéhségünket a pia, kaja, szex és a zene csillapítja végeláthatatlanul. Ez a pop art négy sarokpontja: vonzerő növelő afrodiziákum.
Heidegger azt írta Van Gogh használt és kopott bakancsáról, hogy abban a lét elnyűtt és hiteles nyomai vannak jelen. A pop art eldobható tárgyaiban, életérzéseiben semmi ilyen nincs. Ebben a pillanatnyi vágyak színes és végeláthatatlan sodrása dolgozik, a mindennapi gyorsétterem, gyorskultúra, gyorsforradalom és gyorskapcsolat normái szerint: dobd el, holnap jön a következő!
A Művházban híres és népszerű sztárok, a forradalmár, a színész,a rock zenész, azaz pop ikonok arcképeiről nyílt péntek délután kiállítás (Marlon a brando, Che a guevara, Marilyn a monroe, Charlie a chaplin, Tyler a Légkalapácsok közül és mások arcai lógnak a falon…). Hiszen mindenki becézve és testközeli haver innen az utcasarokról.
Szabados Norbert nagyméretű színes festményeit Sarok Krisztián felvezető szövege vezette be a művészet nagy értelmező szótárába. Mindemellett az ifjúsági tagozatban volt némi női szaxi és billentyű is, had szóljon a kéz, száj, a zene. A megnyitó legnagyobb attrakciója mégis a helyben készült gyorsportré volt Sarok Krisztiánról, miközben ő írók és költők arcképével a pólóján, enyhén literálva arról beszélt, hogy „most színes ceruzákról álmodik”, akár Dezső, a kosztolányi, aki a cerkát tintára váltotta. De mi csak hallgassuk csukott szemmel a Légkalapácsok „Szerelem a felvonóban” című örök popját. Mire felérünk a tizedikre, már minden vágyunk teljesült. Ha mégsem, akkor újra beliftezzük magunkat és újra indul a felvonó. A szerelem meg majd csak megjön, de ha nem, az se baj, mindig van más. Adj egy spanglit haver!
Szöveg és képek: Szűcs Károly
