„A bajai háromszög felszabadulásával Szabadka város határából is tekintélyes rész visszakerült magyar uralom alá. Tompa, a két Kelebia, Csikéria s más tanyaközpontok kerültek vissza.” – Így számolt be 1921. augusztusában röviden a kiskunhalasi média arról, hogy a szerb megszálló erők elhagyták Baranya mellett a Felső-Bácskához tartozó területeket. Ennek előzményeiről, az ezt követő eseményekről tartott előadást augusztus 23-án Végső István történész a Kelebiai Könyvtárban.
A kutató elmondta, hogy Kelebiát már a középkori okleveleink is emlegették. A török kori adóösszeírásokban is fel-felbukkant, de már csak pusztaként. Szabadka része lett, a délvidéki város „virágoskertjének” is hívták szőlészete és gyümölcsösei miatt.
1918 novemberétől a déli demarkációs vonal miatt szerb megszállás alá került. Innen csupán 1921. augusztus 20-án szabadult fel, tért vissza a magyar közigazgatás alá. Hosszadalmas és gyötrelmes pénztelen időszakokban is fejlődött a községgé szervezett település. Vasútállomás, határátkelő révén nagyon vonzóvá vált sokak számára. 1924. decemberben megalakult a képviselőtestület is, de a küzdelem továbbfolyt a magyar területen maradt szabadkai örökségért, földekért Kelebia, Tompa és Csikéria között. Közben a közintézmények épültek, egyre többen laktak itt, a sportélet szépen is szépen fejlődött.
A határon mindig zajlott az élet, így tragédiák sem kerülték el a helységet, vagy máig tartó kibogozhatatlan anekdoták is mindig adtak beszédtémát a környéken. Kelebia jelentősége mit sem változott, a határ, a vasút máig fontossá teszi a nevét.
Az előadást követően fórum, műhelymunka bontakozott ki a korabeli források, adatközlések témakörében.
