Nemes léczfalvi dr. Gyárfás István jogász, történész 1822. július 21-én, vagyis pont 200 éve született. A Pásztortűz Egyesület csendes főhajtás mellett emlékezett az évfordulón. Kiemelkedőek kutatásai és publikációi a jászkunok, az őskeresztény műemlékek, a régészet, de a gyümölcsészet, kertészet területén is. Az Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja volt. Viszonylag korán, 61 éves korában hunyt el. Számtalan tudományos tervét nem tudta befejezni.
Születésnapján emlékezett rá a Pásztortűz Egyesület elnöksége és tagsága a régi református temetőben. Végső István. történész beszélt a nagy nevű jogász és kutató életéről.
A Gyárfásokat már 1566-ban említik a dokumentumok. Erdélyi, lécfalvi székely nemes család voltak. Egyik ősük még a mádéfalvi veszedelem (1764) idején menekült el arról a területről.
Sajnálatosan a kiskunhalasi helytörténeti szakirodalom egy részében tévesen 1822. július 17. és Dömös került születési adatként. Valójában 1822. július 21-én, Dömsödön született. Gyárfás István édesapja, Gyárfás Pál (1789-1847) református lelkészként került Halasra 1826-ban. A későbbi történész itt járt gimnáziumban, majd jogásznak tanult Debrecenben. Részt vett az 1848/49-es eseményekben, ezért bujkálnia kellett. 1851-től hivatalnok karriert futott be, de emellett főként a jászkunokat kutatta. 1870-1876 között a kiskunhalasi református egyház főgondnoka volt. A Jászkunok története I-IV. kötetsorozata (1870-1885) a mai napig megkerülhetetlen szakirodalom. 1867-től a Magyar Történelmi Társulat választmányi, 1878-től az MTA levelező tagja volt. 1883-as halála váratlanul ért mindenkit. Budapesti, Múzeum körúti lakásában hunyt el, de Kiskunhalason temették el.
Emlékét Kiskunhalason utca, szobor, emléktábla, diákotthon és kopjafa őrzi. Az esemény koszorúzással ért véget.
