Közel kétezer évvel ezelőtt történt meg a Lukács evangéliumban olvasható történet, amikor is Mária meglátogatta a várandós Erzsébetet. A katolikus liturgia ezt az eseményt július 2-án ünnepli. De mi is történt valójában?
A történet előzményei fél évvel a fent leírt események előtt indulnak.
Közel négyszáz év telt el azóta, hogy a Teremtő utoljára támasztott egy prófétát Izraelben. Ennek ellenére a zsidók folyamatosan várták a Messiást, akiről tudták azt, hogy a működése véget vet a római uralomnak. Ebben a feszült helyzetben születik meg Keresztelő János, és nem is akárhogyan: a meddő Erzsébet férjének, Zakariásnak megjelenik a Teremtő egyik küldöttje, Gábriel, és bejelenti azt, hogy vége a hosszú évek várakozásának, és a házaspárnak fia fog születni. A Biblia elmondja, hogy Zakariás és Erzsébet ekkor már öreg emberek voltak, és természetes szinten nem volt valószínű, hogy fiuk születik. Amikor Zakariás ennek a nyilvánvaló ténynek hangot ad, akkor megnémul, és egészen János születéséig egy hang sem jön ki a torkán.
Ezután fél évvel ugyanez a küldött felbukkan Názáret városában, és bejelenti egy eljegyzett fiatal lánynak, Máriának, hogy fia fog születni. A szülés körülménye itt sem hétköznapi: a hölgy úgy fog szülni, hogy még nem hált férfival. Amikor Mária bizonyítékot kér Gábrieltől, az azt mondja, hogy menjen el a rokonához, Erzsébethez, aki ekkor már fél éve várandós. Ez lett tehát a bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a fiatal szűzlány is terhes lesz.
A látogatás ünnepének fókuszában tehát két, Istennek engedelmeskedő asszony áll. Mindkét történet tanulsága az, hogy jó dolog a Teremtőnek engedelmeskedni, mert nagy jutalmat von maga után az ilyen cselekedet.
Papp Zsolt teológus
