Az 56′-os hősökre emlékezett ma Kiskunhalas is. Az ünnepi megemlékezés az Országzászló emlékműnél zászlófelvonással kezdődött, majd a Városi Filmszínházban mondott beszédet Hozdik Zsolt kanonok-plébános, ezt követően a Kiskunhalasi Szakképzési Centrum Dékáni Árpád Szakgimnázium és Szakközépiskola rendészeti és drámatagozatos diákjai „Volt egy tánc” címmel adták elő műsorukat.
Hozdik Zsolt kanonok-plébános Wass Albert – Üzenet haza című versével kezdte ünnepi beszédét. Mint elmondta, a vers szorosan kapcsolódik a családjához, hiszen nagymamája ennek a versnek elszavalásáért került évekre börtönbe. – 1956 hátterében valahol ott kell keresni az okokat, amikor ettől az országtól újra és újra elvették a szabadságát, az értékeit, a kincseit. Mint ahogyan annak idején is, a kommunizmust rá akarták erőltetni az emberekre, ma is fennáll ennek a veszélye: nagy luxusban élő nyugati fiatalok, akiknek nincs fogalmuk arról, hogy mi a kommunizmus valójában, mégis vonzónak találják, és kalandvágyból megszavaznák azt – fejtette ki Hozdik Zsolt.
A kanonok-plébános hangsúlyozta, az 56′-os események nem lehetnek a mai fiatalok számára csupán történelemlecke: annak a szimbolikus lyukas zászlónak a betöltendő űrje kell, hogy legyen a szívünkben. Azt kérte a hallgatóságtól, érezzenek felelősséget a fiatalokért, hogy az igazságot és a valódi értékeket keressék. – A lyukas zászló annak a jelképe legyen, hogy valamit ki kellett vágni ennek a zászlónak a közepéből, ennek a nemzetnek a szívéből, és amit kitéptünk onnan, annak soha sem szabad visszatérnie. Ezzel szemben építenünk egy olyan országot, ahol azok a kincsek és értékek amire 56′ épült, az az alapja a jövőnek. „A víz szalad, a kő marad” – zárta gondolatait Hozdik Zsolt.
Wass Albert:
ÜZENET HAZA
Üzenem az otthoni hegyeknek:
a csillagok járása változó.
És törvényei vannak a szeleknek,
esőnek, hónak, fellegeknek,
és nincs ború, örökkévaló.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad…
Üzenem a földnek: csak teremjen,
ha sáska is rágja le vetését,
ha vakond túrja is gyökeret.
A világ fölött őrködik a Rend,
s nem vész magja a nemes gabonának,
de híre sem lesz egykor a csalánnak.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad…
Üzenem az erdőnek: ne féljen,
ha csattog is a baltások hada.
Mert erősebb a baltánál a fa,
s a vérző csonkból virradó tavaszon,
Újra erdő sarjad győzedelmesen.
S még mindig lesznek fák, mikor a rozsda
a gyilkos vasat rég felfalta már
s a sújtó kéz is szent jóvátétellel
hasznos anyaggá vált a föld alatt…
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad…
Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
ha egyenlővé teszik is a földdel,
nemzedéknek őrváltásain
jönnek majd újra boldog építők,
és kiássák a fundamentumot,
s az erkölcs ősi hófehér kövére
emelnek falat, tetőt, templomot.
Jön ezer új Kőmíves Kelemen,
ki nem habarccsal és nem embervérrel
köti meg a békesség falát,
de szentelt vízzel és búzakenyérrel,
és épít régi kőből új hazát.
Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
a fundamentum Istentől való,
és IstentőI való az akarat,
mely újra építi a falakat.
A víz szalad, de a kõ marad,
a kő marad…
És üzenem volt barátaimnak,
kik megtagadják ma nevemet:
ha fordul egyet újra a kerék,
én akkor barátjuk leszek,
és nem lesz bosszú, gyűlölet, harag.
Kezet nyújtunk egymásnak, és megyünk,
és leszünk Egy Cél és Egy Akarat:
a víz szalad, de a kő marad,
a kő marad…
És üzenem mindenkinek,
testvérnek, rokonnak, idegennek,
gonosznak, jónak,
hűségesnek és alávalónak,
annak, akit a fájás űz, és annak
kinek kezéhez vércsöppek tapadnak:
vigyázzatok és imádkozzatok!
Valahol fenn a magas ég alatt
mozdulnak már lassan a csillagok,
s a víz szalad, és csak a kő marad,
a kő marad…
Maradnak igazak és jók,
a tiszták és békességesek,
erdők, hegyek, tanok és emberek.
Jól gondolja meg, ki mit cselekszik!
Likasztják már fönn az égben a rostát,
s a csillagok tengelyét olajozzák
szorgalmas angyalok.
És lészen csillagfordulás megint,
és miként hirdeti a Biblia:
megméretik az embernek fia,
s ki mint vetett, azonképpen arat,
mert elfut a víz, és csak a kő marad,
de a kő marad.
