Legutóbbi bejegyzésünk elején egy régi magyar slágert idéztünk. Ennek a melódiának a kezdő sorai arról beszélnek, hogy az ember nem tud boldogságot pénzen vásárolni. Sokan úgy gondolják manapság is, hogy ha „Fortuna” rájuk mosolyogna, és nyernének a lottón, akkor maradéktalanul boldogok lennének. Tényleg így van ez?
A Biblia lapjain újra és újra találkozunk nagyon gazdag emberekkel. Ábrahám például egy előkelő család sarja volt, de később a Teremtő szavának engedelmeskedve elhagyta szüleit, és átmenetileg nagyon rossz anyagi kondícióba került. Később helyreállt az élete, és a Közel-Kelet leggazdagabb embere lett belőle, és mégis azt olvassuk róla, hogy nem volt maradéktalanul boldog. Sőt amikor az Isten kilátásba helyezte, hogy újabb vagyontárgyakkal áldja meg, akkor hangot is adott annak, hogy ezek nem érnek számára semmit, mivel a kijelentés elhangzásakor nem volt örököse.
A Biblia másik nagy hőse, Jób is igen gazdag ember volt, de később ő is elveszítette a vagyonát egy csapás következtében. Ez a történet is arra világít rá, hogy Jób sem az ingó és ingatlan vagyonok mértékével azonosította a boldogságot, hanem sokkal fontosabbnak tartotta, hogy a gazdagság forrásával (Istennel) legyen egy jó kapcsolata.
A Példabeszédek és a Prédikátor könyvének szerzőjét, a híres Salamon királyt tartják a földön valaha élt leggazdagabb embernek. Mégis érdekes azt megfigyelni, hogy bár mindent megkapott az életben (ezer felesége volt, és akkora arany készlete, hogy az ezüst és a réz értékét veszítette), mégis a Prédikátor könyvében arról ír, hogy üres maradt az élete. Ha igaz lenne, hogy a pénz képes bárkit is boldoggá tenni önmagában, akkor Salamon lett volna a föld legboldogabb embere.
Az Újszövetségben Jézus elmondott egy megtörtént esetet: egy gazdag ember egész életében tivornyázott, és látszólag boldog életet élt, míg az asztalának lábainál helyet foglaló koldus végig szenvedte az egész életet. Ha a pénz valóban boldogít, akkor el lehet mondani, hogy a gazdag ember volt a legszerencsésebb, míg a szegény koldus a legnagyobb „lúzer”. Viszont az eset legnagyobb tanulsága az, hogy lehet az ember bármilyen boldog a földön, az anyagi javait nem tudja magával vinni a túlvilágra, ahol a két ember helyet cserélt egymással: a gazdag a kínzás helyére került (vélhetőleg azért, mert nem indult meg a szűkölködőkön), míg a koldus Lázár elnyerte jutalmát, és a soha nem tapasztalt gazdagságot.
Pár hónappal ezelőtt bejárta a Facebook-ot egy Steve Jobs-nak tulajdonított levél. Az Apple cég alapítója súlyos betegségben szenvedett, és ez az élmény mélyen elgondolkoztatta a halála előtt. Azt írta, hogy szakmailag eljutott a csúcsra, és de a munkán kívül kevés öröme van. Ahogy fogalmazott: a halál árnyékában az elért sikerei jelentéktelenné váltak, és a vagyon helyett jobban járt volna, ha más értékeket keres az életben.
Az emberek tehát igen gyakran gondolkodnak úgy, hogy a pénz mértéke egyenes arányban áll a boldogság mértékével, de a fenti példák is jól mutatják, hogy ez nincsen így. A pénz elsősorban eszköz ahhoz, hogy a valódi boldogságot megtaláljuk. Csak egy önmagából kifordult személy gondolja azt, hogy az anyagi javak birtoklása magával hozza a boldogságot. Az emberi tapasztalat ennek ellenkezőjéről tesz tanúságot.
Folytatjuk…
Papp Zsolt teológus
