Hajmeresztő adatok: észvesztő ütemben éljük fel gyerekeink-unokáink elől a bolygó tartalékait.
Ahogyan a közgazdászok és államigazgatási pénzügyesek is napról napra mérik az adott éves eladósodás, pénzügyi mérleg állását, úgy ebből a szemléletből az emberiség ökológiai szaldója is megbecsülhető. Az eredmény azonban lesújtó – írja az agraragazat.hu szakmai honlap.
Úgy jártunk idén, (is), mint az a felelőtlen ember, aki az adott hónap
20-ára elkölti a fizetését,
és kénytelen a megtakarításaihoz nyúlni… Az emberiség augusztus 8-ra elhasználta a Föld éves erőforrásait, attól a naptól fogva már a jövő tartalékait fogyasztja a bolygó lakossága – adta hírül a tudományos sajtó a napokban. Ez azt jelenti, hogy alig több mint fél év annyit éltünk fel a planéta tartalékaiból, mint amennyit – fenntartható módon – az egész esztendőben lett volna csak szabad. Ez az eddigi legkorábbi időpont azóta, hogy ezt a különleges számítást az ökológia nyilvántartja – ami egyben azt is jelenti, hogy hiába a nemzetközi egyezmények, a mezőgazdaság, az ipar és a fogyasztás különféle korlátozásai:
az emberiség egyre gyorsabban
használja el a jövő erőforrásait. A túlfogyasztás őrült tempója kihat természetesen nemcsak a termőtalaj-, a víz- és az erdőgazdálkodás minden területére, de az energiaszektor, a károsanyag-kibocsátás (közlekedés, bányászat stb.) érintettségére is.
Minderről a kutatásait és számításait minden évben megjelentető Global Footprint Network nemzetközi kutatócsoport tett bejelentést, amely – ENSZ-adatok alapján – évente összehasonlítja a természeti erőforrások megújuló-képességét az emberiség erőforrásigényével.
1993-ban egyébként még október 21-ére esett a túlfogyasztás napja, tíz évvel később, 2003-ban már szeptember 22-re, az elmúlt évben pedig augusztus 13-ára. Két évtized alatt tehát több mint két hónapot rövidült az az idő, amely alatt
az emberiség feléli
a Föld egy évre szánt, megújulni képes erőforrásait.
1960-ban még elmondható lett volna, hogy az emberiség kevesebbet él fel, mint amennyit a Föld képes megteremteni, akkor még csak a harmadát használtuk az egy évre számítható, megújuló erőforrásoknak. A fordulat a 70-es évekre tehető, amikor az iparosodás jelentősen felgyorsult, a népesség növekedéssel párhuzamosan, amely túlfogyasztáshoz vezetett.
Az Agrárágazat című szakmai lap korábban arról írt, milyen öngyilkos tempóban pusztítjuk a Föld földjeit – azaz a termőtalajokat. A hivatalos kimutatások szerint minden 10 percben – vagyis
mire az olvasó egy ilyen cikket elolvas
– 40 hektár termőföld pusztul/tűnik el a bolygón. Tavaly Németh Tamás akadémikus, egyetemi tanár (Kaposvári Egyetem) egy tudományos konferencián ismertette: a városok terjeszkedésével a művelés alóli kivonás, a klímaváltozással járó elsivatagosodás, erózió, valamint az erőltetett ütemű élelmiszertermelés és műtrágyázás az utóbbi 40 év alatt a termőtalajok csaknem 35%-át tönkretette. Ez azért is súlyosan aggasztó, mert a talajpusztulás messze gyorsabb, mint az új talajok képződésének sebessége: néhány centiméternyi új, termő talajréteg kialakulásához több száz évre is szükség lehet, míg az oktalan mezőgazdasági tevékenység néhány évtized alatt elpusztíthatja azt.
Kohout Zoltán
