Tudjuk, és érezzük, hogy valami nem stimmel a magyar nyugdíjrendszerrel, és a nyugdíjakkal kapcsolatban, mégis olyan érzésünk van, mintha valamit nem tudnánk. Való igaz, hogy elég nehéz ennek a nyugdíjdrámának a végére járni, ezért álljon most itt 3 olyan tény, amely még nem ivódott be a köztudatba.
Az alaphelyzettel mindenki tisztában van, vagyis a nyugdíjasok már most is rosszul élnek, és ránk sem vár alap esetben szebb jövő. Erre fényes bizonyíték, amit a nyugdíjkalkulátor mutat, hiszen itt ki tudjuk számolni, hogy mekkora állami nyugdíjra számíthatunk. Azonban nagy kérdés, hogy ezt tényleg megkapjuk?
Nem jár alanyi jogon az állami nyugdíj!
Bármennyire is furcsán hangzik ez tény. 2012-ben ugyanis a társadalombiztosítás intézményét az alaptörvényből törölték, vagyis már nem szerepel az alkotmányban. Nagyon leegyszerűsítve ez azt jelenti, hogy az állam bármikor dönthet úgy, hogy 10-20%-kal csökkenti a nyugdíjakat, vagy akár még drasztikusabban. Íme, az Alkotmány idevonatkozó paragrafusai:
„XIX. cikk
(1) Magyarország arra törekszik, hogy minden állampolgárának szociális biztonságot nyújtson. Anyaság, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibáján kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén minden magyar állampolgár törvényben meghatározott támogatásra jogosult.
(2) Magyarország a szociális biztonságot az (1) bekezdés szerinti és más rászorulók esetében a szociális intézmények és intézkedések rendszerével valósítja meg.
(3) Törvény a szociális intézkedések jellegét és mértékét a szociális intézkedést igénybe vevő személynek a közösség számára hasznos tevékenységéhez igazodóan is megállapíthatja.
(4) Magyarország az időskori megélhetés biztosítását a társadalmi
alapuló egységes állami nyugdíjrendszer fenntartásával és önkéntesen létrehozott társadalmi intézmények működésének lehetővé tételével segíti elő. Törvény az állami nyugdíjra való jogosultság feltételeit a nők fokozott védelmének követelményére tekintettel is megállapíthatja.”
Nem szeretnénk minden egyes szót elemezni, és feltétezésekbe bocsátkozni, de rendkívül sok a feltételes módban megfogalmazott mondat, vagyis ha történik velünk szemben egy sérelem (nyugdíjcsökkentés, kórházi ellátásért pénzfizetési felszólítás), akkor nincs hova panaszt tenni, mert az Alkotmány nem véd minket. Biztos, hogy a nyugdíjas megélhetésünket érdemes kitenni egy ekkora óriási kockázatnak?
A magánnyugdíjpénztári affér egy jelzésnek is felfogható
A mai napig élénken él szinte mindenkinek az emlékeiben, amikor az állam hozott egy határozatot, amelynek értelmében mintegy 3 ezer milliárd forintnyi magánnyugdíjpénztári vagyon visszakerült az államhoz. Sokak egyenesen az „államosítás”, és a „lopás” szót is emlegették ezzel kapcsolatban, ami azért kicsit erős, hiszen mindenki nyilatkozhatott, hogy lemond-e a felhalmozott pénzről, és visszatér az állami nyugdíjrendszerbe, vagy sem. Egy biztos óriási bizalomvesztést, és pesszimizmust hagyott maga után ez a történés. Viszont a múltból a leginkább tanulnunk kell, és ha az államra nem tudunk számítani az előrejelzések és a múltban történtek miatt, akkor más megoldást kell találnunk magunknak, konkrétan saját tőkét kell idős korunkra felhalmozni. Egyértelműen egy jelként kell felfogni a jelenlegi rendszer nem működik, nem kapunk rendes nyugdíjat, magunknak kell megoldani. Itt fontos megjegyezni, hogy attól, hogy a nyugdíj előtakarékosságokra adókedvezményt tudunk visszaigényelni, attól még nem változnak állami pénzzé, az állam nem tudja visszavenni. Ez egy üzleti alapon megkötött szerződés, vagyis ha ehhez nyúlna az állam, az olyan lenne, mintha a bankszámlánkról emelne le, ami elképzelhetetlen. A társadalombiztosítási rendszer pedig így is úgyis változni fog.
Már 2013-ban új nyugdíjrendszert kellett volna bevezetni
Kevesen tudják, de 2013-ra volt prognosztizálva, hogy változtatnak a nyugdíjrendszeren, viszont ez elmaradt. Mindenki tisztában volt vele, hogyha valamikor, akkor ebben az időben talán még lehetett volna kezdeni valamit a rendszerrel. A probléma elodázása pedig nem csak hogy nem vezet megoldásra, hanem tovább mélyíti az amúgy sem kis nyugdíjszakadékot. Az nem kérdés, hogy nemsokára még kellemetlenebb lesz nyugdíjasnak lenni, de még egy kellemes átmenet sem lesz, nem lesz idő felkészülni arra, hogy megfelelő nyugdíj-kiegészítésről gondoskodni, akár a munkáltatón keresztül, akár egyénileg. Pláne, ha csak a kifogásokat keressük, és nem kezdünk el most pénzt félretenni, mert az mondjuk, hogy az állam úgyis ellopja, vagy, mert azért fizetem az adót, hogy eltartsanak. Ezekből a kifogásokból nem fogunk tudni kenyeret venni, vagy rezsit fizetni.
Mi tévők legyünk?
Ebből a három tényből is egyértelműen kiderül, hogy állami nyugdíjra számítani (pláne megfelelő mértékűre) olyan, minthogyha egy olyan tó partján ülünk le horgászni, ahol köztudottan nincsen hal. Várhatunk nagyon sokáig, de nem lesz kapás, ha egy-egy mégis lesz abból a halból nem fogunk jól lakni, sem megélni. Érdemesebb már hamarabb foglalkozni a tóval, gondozni, etetni a benne lévő halakat még most, amíg van, és akkor idős korunkra is marad. Ezt a fajta gondozást nevezzük nyugdíj előtakarékosságnak, ez fogja biztosítani számunkra, hogy idős korunkban is lesz mit ennünk, és lesz miből megélnünk. Minél hamarabb mindenkinek rendelkeznie kell egy nyugdíj megtakarítással.
További részletek a témában ITT.
szerző: Deák Ferenc István, nyugdijbiztositas.com
