A Szilády Áron Református Gimnázium volt diákja csatát vesztett a betegséggel szemben, a kiskunhalasi kötődésű költő ma hajnalban elhunyt.
1960-ban érettségizett Kiskunhalason a Szilády Áron Református Gimnáziumban. Ettől az évtől jelennek meg versei, kritikai, szépirodalmi és publicisztikai művei, műfordításai. 1960-1965 között a József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar-orosz szakos hallgatója volt.
1965-1967 között általános iskolában tanított Mórahalmon. 1967-1971 között a Hűvösvölgyi Nevelőotthonban nevelőtanári beosztásban működött. 1971-1974 között a Művelődési Minisztérium főelőadójaként dolgozott. 1971-1975 között elvégezte a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetem közgazdaságtudományi szakát. 1974-1988 között a Móra Ferenc Könyvkiadó szerkesztője, majd főszerkesztője volt. 1989-1990 között a Zrínyi Nyomda Kiadójanak (ma: Unikornis Kiadó) alapító főszerkesztője lett. 1991-ben az Egmont Pannónia Kiadónál volt főszerkesztő. A Délmagyarország munkatársa, majd 1992-1995 között a Kincskereső főmunkatársa, 1995 után főszerkesztője volt 2006-ig. 2002-ben Kiskunhalas városért kitüntetéssel díjazták.
Rigó Béla az Aquincumi Költőversenyről 5 arany, 5 ezüst és 3 bronz babérkoszorúval büszkélkedhet, sőt 8 alkalommal az epigrammaíró versenyt is megnyerte. 2015 áprilisában tovább gyarapította sikereit az alkotó. Epigrammája lett a rögtönzési verseny győztese és ezüst babérkoszorúval jutalmazták Halasi Csipkék című versét.
„Szomorú vasárnap nem mész a plázába, templomba terelne lázárok lázálma.” Így kezdődik Rigó Béla szintén 2015-ös szerzeménye, amelyet a vasárnapi nyitva tartás tilalma ihletett. Az egykori halasi diák, a 2002-ben Kiskunhalas városért kitüntetéssel díjazott költő, író, irodalomtörténész, műfordító, szerkesztő, forgatókönyvíró alkotását a BBC is közzé tette.
2015 október 9-én volt az utolsó kiskunhalasi nyilvános szereplése: az Összefogás a könyvtárakért 2015 rendezvénysorozat keretein belül mutatta be az Irásjelbeszéd című művét.
Utolsó kötetének néhány sorát idézzük:
„De elfolyik szavunk. Eltört a korsó.
Cserepek lettünk.
Hull a földre le pár csöppnyi rím.
Egy vers. Egy utolsó.
Aztán a csend jön. Nincs írásjele”
