A kiskunhalasi Zöld Közösségért Természetbarát Egyesület madarásza, Kiss Tamás kapott a napokban egy hívást a halasi vasútállomásról, ahol az egyik bejárati ajtó mellett egy erdei szalonka kuporgott jó ideje. A madárkán különösebb külsérelmi nyomot nem találtak, aggasztó volt ugyanakkor, hogy a csőrén és az orrán viszont száradt vér volt, hasonló sérüléseket általában ablaknak repülő madarakon látni.
Ilyen állatoknál, a koponyaalapi törések nem ritkák, melyek sok esetben életveszélyes állapotot jelentenek, ezért a kiérkező önkéntesek sokktalanítani próbálták a madarat, amely annyit jelent, hogy egy lesötétített kalitkába, meleg helyen biztonságba helyezték. Adtak neki vizet és lisztkukacot, amit nem fogadott el, de nem is erőltették, mert a madár jól táplált állapotban volt, mivel éppen vonulásban volt, ilyenkor ugyanis a madarak jelentős zsírréteget halmoznak fel – számoltak be az önkéntesek internetes oldalukon a mentés részleteiről.
Az éjszakát szerencsésen túlélte a madár annak ellenére, hogy késő estére már a jobb szemében is bevérzés alakult ki.
Másnap reggel felrakták a Székesfehérvárra közlekedő buszra, ahol a Vadmadárkórház önkéntese várta a „küldeményt”. Dr. Berkényi Tamás állatorvos az alaposabb vizsgálat után arról tájékoztatta halasi természetvédőket, hogy a madár állapotáról, hogy a jobb oldalán, a combján és a szárnyán is zúzódásokat találtak, melyek nem voltak súlyosak. A sérülések jellegéből arra gyanakszanak, hogy egy autó gázolhatta el. A madárka állapota azóta stabil, kielégítő, előreláthatóan pár hét múlva szabadon engedhetik – ha a szemében a bevérzés felszívódik – csatlakozhat a vonulásban lévő társaihoz, nagyobb szerencsével – osztották meg a jó hírt a Zöld Közösségért Természetbarát Egyesület.
Az erdei szalonka a hegyvidéki laza talajú, láp- és mocsárerdők kisszámú fészkelője. Hazánkban mindössze néhány tucat pár fészkel. Vonuláskor nagyobb számban figyelhető meg, főleg március és április, valamint szeptember és október között, ilyenkor a legkülönbözőbb erdőtípusokban, sőt akár városi környezetben is előfordulhat. Telelőterületei Franciaországban, Spanyolországban és Olaszországban találhatóak, ahol vadászható faj. Régebben itthon is az volt. Kedvező számára, ha fejlett aljnövényzetet talál. Fészkét a lehetőségekhez mérten rejtetten alakítja ki, egy talajmélyedést kapar, amit avarral bélel. Főként az avar alatt és a talajban élő apró rovarok, giliszták és egyéb gerinctelenek szerepelnek étlapján, melyeknek elfogásában hosszú rugalmas csőrét használja.
Halasinfo/Zöldkert.hu
