„Fókuszban a családok és gyermekek segítése…” Ez volt a címe a Szegedi Tudományegyetem 2016. évi konferenciájának, amit – ahogyan arról korábban már hírt adtunk – a napokban rendeztek meg.
Az egyetem Szociális Munka és Szociálpolitikai Tanszékének szervezésében közel háromszázan – közöttük főiskolai oktatók, gyakorló szakemberek és egyetemi, főiskolai hallgatók – tanácskoztak.
Jászberénytől Kalocsáig, Nagykőröstől Bácsalmásig, Abonytól Szentesig érkeztek az érdeklődők, hogy a 2016. január 1-e után lezajlott szervezeti átalakulások tapasztalatairól, annak hatásairól hallgassanak meg előadásokat, illetve konzultáljanak szakemberekkel és – ami legalább annyira fontos – egymással is.
A nyitó előadást Kiskunhalasról Mester Sándor tartotta. A halasi szakember az átalakulás előzményeiről, annak táradalom-történeti, szociálpolitikai mozgatórugóiról tartott referátumot. Az előadó kitért a „szolgáltatói” és a „hatósági” jellegű feladatellátás kettősségének anomáliáira, amiket a jelenlegi keretek is csak részben tudtak tompítani. Beszélt a közösségi szociális munka fontosságáról, a családsegítő/gyermekjóléti szakember tehetetlenségéről, amikor a munkaerőpiac sajátos viszonyrendszerével, illetve tragikus lakhatási problémákkal találja magát szembe, eszköz nélkül. Tapasztalatai szerint egyre több probléma forrása, hogy sajnálatosan hiányoznak a leszakadó társadalmi csoportok, annak gyermekei, a szegregált településeken, településrészeken élők számára a „normális” szabadidő eltöltésének, a közösségi lét megélhetőségének a színterei, marad az utca, maradnak a kétes értékű szórakozóhelyek, kocsmák, „bulik”, miközben minden szakmai fórum maximálisan egyetért a prevenció fontosságával.. Szólt a közelmúlt tragikus gyermekvédelmi eseteiről, az ezzel kapcsolatos társadalmi jelzőrendszer – annak tagjai – felelősségéről és feladatairól.
Különösen fontosnak tartotta azt az együttműködést, ami – kényszerből ugyan, de jó hatásfokkal – kialakult elmúlt 8-10 hónap során az ország, a régió különböző pontjain dolgozó gyermekjóléti, családsegítő szakemberek között. Beszélt arról a folyamatról, amely méltán nevezhető kiemelkedő szellemi alkotó teljesítménynek, hiszen a „csapat” útmutatók, módszertani háttér nélkül, sőt esetenként annak kifejezett hiányában, de a szakembergárda elhivatottságának köszönhetően működésben tartotta, lendületbe hozta az új szervezeti rendszert. Az előadásának a végén ismertette azokat a negatív és pozitív jelenségeket, hatásokat, amelyek az általa begyűjtött, 21 településről kapott jelzések alapján, általános tapasztalatként leszűrhetővé váltak.
Virágh József „nagyvárosi szemszögből” mutatta be az átalakulás, az új szervezeti és szerkezeti rend kialakításának menetét. A szegedi kistérség Egyesített Szociális Intézmény Család- és Gyermekjóléti Központjának vezetője kitért a jogszabályi változásokra, a működési előzményekre. Tudvalevőleg a negyvenezer fő feletti településeken, a megyeszékhelyeken és a megyei jogú városokban már korábban is „központi típusú” feladatellátás zajlott, azonban a mostani átszervezés eredményezett itt is jócskán új tapasztalatokat. Részletesen ismertette az átalakítás jogszabályi előírásait, az elkülönített feladatellátás mutatóit. Jelenlévő munkatársai kiegészítették az utcai és az iskolai szociális munka során szerzett információkkal az előadást.
Új feladat lesz 2018. január 1-től – de egy pályázatnak köszönhetően már elindul a jövő év elején is az ország több pontján – az iskolai szociális munka. Jankó Judit a Magyarországi Iskolai Szociális Munkások Egyesületének (MISZME) elnöke erről tartott tájékoztatót. Rövid nemzetközi kitekintés után, mely a terület több mint száz év során kialakult gyakorlatát, alternatíváit, fogalmi rendszerét mutatta be, a magyarországi, 2007-óta gyűjtött, rendszerezett tapasztalatokról, publikációkról beszélt. Ismertette a különböző működési formákat, a szakmai megalapozottságot segítő hátteret, forrásokat, nemzetközi képzési, feladat-ellátási standardokat. Szólt – némi kritikával – a most induló pályázati projekt kiírásának tartalmi elemeiről, valamint a tervezett „végrehajtás” kockázatairól is. Szó esett többek között például az „óvodai szociális segítésről” – melynek sem hagyománya sem módszertana jelenleg nem ismert -, az „1500 fő/ szociális munkás” arányról, ami a jelenlegi társadalmi környezetben nagyon soknak tűnik, illetve, érdemben nem teszi lehetővé, hogy az iskolai szociális munkás „tagja, résztvevője legyen az adott köznevelési intézménynek”, kívülállóként pedig nehéz ezt a munkát tisztességesen, szakmai elhivatottsággal végezni.
A szentesi család és gyermekjóléti központ szakmai vezetője, László Györgyi az újonnan megjelenő szolgáltatások napi gyakorlatát mutatta be. A készenléti ügyelet, a kapcsolattartás biztosítása, az utcai és a kórházi szociális munka megfelelő háttér és együttműködési szándék nélkül nem valósulhat meg. Szentesen szerencsére támogató önkormányzati háttér áll a kollégák mögött, szakmai kompetenciájukat elismerik már régóta, így a most „újként” jelentkező szolgáltatások némelyike már korábban is működött, illetve január 1-étől megfelelő személyi és infrastrukturális háttérrel működik tovább. A szakmai vezető több jó, gyakorlati példával illusztrálta mondanivalóját.
A záró előadás már címében is jelezte, hogy miként élték, élik meg a szakemberek az elmúlt egy évet: „A család és gyermekjóléti szolgálatok rögös útjai” címmel Deákné Orosz Zsuzsa a ceglédi Humán Szolgáltató Központ vezetője osztotta meg gondolatait a jelenlévőkkel. Szólt a „családsegítői” és az „esetmenedzseri” típusú munkafeladatokról, az együttműködés, az egymásra-épülés és a partnerség szemléletének és napi gyakorlatának elengedhetetlen magvalósulásáról munka közben. Ezek hiánya alapjaiban teszi kérdésessé a hatékonyságot. Részletesen beszélt szolgáltatásokhoz való hozzájutás egyenlő esélyű biztosításának fontosságáról, a jelzőrendszer működésével kapcsolatosan a meglévő valós és vélt félelmekről, a jogszabály által megfogalmazott kívánalmak kapcsán a szakmai színvonal emelkedését befolyásoló tényezőkről és a humán erőforrás helyzetéről, az anyagi és erkölcsi elismerés állapotáról, a – jórészt ennek is köszönhető – hatalmas fluktuációról.
Minden előadást 30-50 perces vita követett, amik elősegítették a vitás kérdések tisztázását a szakmai felvetések pontosítását.
Mester Sándor elmondta, hogy már ott is és azóta is több megkeresés, felkérés érkezett hozzá is szakmai anyagok, működési dokumentumok, konzultációk biztosítása ügyében, hiszen a jelenlévő, illetve a távol maradó, de érdeklődő szakemberek egyaránt úgy érzik, nagy szükség van a szakmai párbeszédre, mind a szociális területen belül, mind a szakemberek és az őket körülvevő társadalmi környezet között. A magyar szociális szakmai oktatás felsőfokon és középfokon egyaránt, olyan eredményeket, szakmai kompetenciákat vonultatott fel – alakított ki, adott tovább – az elmúlt évtizedekre visszatekintve, amire méltán lehet büszke, illetve amik joggal igénylik a megbecsülést, a jól képzett, hozzáértő szakember véleményének meghallgatását és elfogadását. Ugyanakkor azzal is tisztában kell lenni, hogy a változó gazdasági és társadalmi kihívások időről időre – esetenként akár az egyik évről a másikra – olyan kihívásokat, ismeretmegújítási igényt állítanak a szakemberek elé, ami állandó, külső és belső megújulási kényszerrel kell, hogy párosuljon, ennek – is – volt egy nagy, nagy próbája a most zajló átszervezés. Önmagában azonban a szakma, megfelelő fenntartói, települési háttér nélkül nem lesz képes adekvát választ adni a felmerülő problémákra.
A konferencia anyagai megtekinthetők a tanszék honlapján: www.etszk.u-szeged.hu
Halasinfo
