Letiltott anyagok, bújtatott jelöltreklámok, a Fidesz-érdekek kiszolgálása – erre kényszeríti a politika a Halasmédiát. Utánajártunk, hogy megy ez a gyakorlatban.
A heti Halasi Tükörben megjelent Zuschlag-interjú sajtótörténeti esemény volt Kiskunhalason. Nem a tartalma miatt – erről hadd vitázzanak a politikusok –, hanem amiatt, ahogyan megjelent. Supka Éva, a helyi Fidesz által Kiskőrösről importált főszerkesztő gyakorlatilag „megpuccsolta” a szerkesztőséget, és az utolsó pillanatban, a nyomdában „csempészte” be az ominózus cikket az aktuális lapszámba. Hatáskörét tekintve ezt nyilvánvalóan megtehette, ugyanakkor az eljárás meglehetősen furcsa, azt sejteti, hogy a főszerkesztő asszonynak annyira fontos volt ez az anyag, hogy nem akarta kockáztatni, hogy a belső szakmai vitákon – amelyek egy szerkesztőségben normálisak és szükségszerűek – esetleg elvérezzen.
De vajon miért?
Ennek próbáltunk utánajárni több forrásból tájékozódva. Voltak, akik elhatárolódtak az ügy bárminemű kommentálásától, vagy csak barátilag mondták el a véleményüket, de az egybecsengő információkból mégis rekonstruálni lehetett, hogy mi zajlik a szerkesztőségben.
Fidesz-tag ügyvezető
Az nagyjából ismert, hogy 2013 év elején a Fidesz elérte azt, hogy az önkormányzat összevonja a helyi médiát és a közművelődést, majd mindkettő élére – pályáztatás nélkül – kinevezték Flösser Tamást ügyvezető igazgatónak. Flösser Fidesz-tag. A személyes benyomásaim (mint egykori kolléga, többször megfordultam a szerkesztőségben – S. I.) és a kollégák beszámolói szerint az új igazgató nem túl erélyesen, de jól érezhetően igyekezett nyomni a szerkesztőséget abba az irányba, hogy a Fidesznek minél kedvezőbb tartalom kerüljön az újságba, a tévébe és a honlapra. A helyzet az idei országgyűlési választás közeledtével kezdett élesedni: „néha nem túl elegánsan nyúlt bele a parlamenti kampányt érintő anyagokba”, fogalmazott egyik forrásunk. Ez azonban még nem tűnt többnek, mint a korábbi politikai befolyásolási kísérletek és gyakorlatok.
Májusban, a választás után azonban lemondott Kohout Zoltán, a Halasmédia addigi főszerkesztője, ami már jelezte, hogy valami nagyon nincs rendben. Az indok az volt, hogy nem értett egyet azzal, hogy a helyi önkormányzati sajtó politikai szerepet vállaljon. Úgy tudjuk, ebben az is szerepet játszott, hogy a jobboldal világossá tette, hogy még a parlamenti kampánynál is erőteljesebb elvárásaik lesznek az önkormányzati választás kapcsán.
Éva, a villámhárító
Ekkor érkezett Supka Éva. Az egyik munkatárs szerint egyértelmű volt számukra, hogy az új főszerkesztő a Fidesz megbízható embere, és hogy egyértelműen az a dolga, hogy a párt céljait megvalósítsa. Nem is csalódtak: Supka a belső nyilvánosság előtt többször elmondta, hogy azért jött, hogy segítsen a munkatársaknak úgy dolgozni, hogy a város „jól szavazhasson” október 12-én. Ha ugyanis – magyarázta – a Fidesz nyer, akkor lesz pénz és fejlődés, ha nem, akkor nem. Azt is mondta, hogy ő egyfajta „villámhárítóként” szolgál, aki az újságírók helyett veszi magára a Halasmédia híreiben tapasztalható pártos elfogultságot.
Az igazsághoz hozzátartozik, tudtuk meg, hogy soha nem volt olyan, hogy valamit „meg kell írni”. Olyan viszont bőven akadt, amit nem szabadott: többek között a Fidesz blamázsát a polgármesterjelölt-cserével, az oktatásügy zavarait vagy a Lukács László és Bányai Gábor közötti ellentéteket. Voltak olyan cikkek is, amiket „be kell tenni”, illetve működött az úgynevezett „jelöltbemutatási csel”: olyanokról írtak portrét, akikről később „derül ki”, hogy a Fidesz jelöltjei lesznek.
Az ilyen utasítások hol az értekezleten hangoztak el, hol négyszemközt. A munkatársak nagy része ezt már teljesen rezignáltan fogadja, egy-két fejcsóválással – illetve szűk körben „megy a poénkodás”, hogy a feszültséget „leszelepeljék”. Volt, aki azt is megjegyezte: „a cenzor kedves, emberi, udvarias és személyes, sőt, még őszinte is, ami sokat javít a hangulaton”.
„Kemény hét lesz”
A munkatársak azért sem mernek kiállni a nyilvánvaló direkt pártbefolyással szemben, mert már többször is hallották, hogy „lenne helyükre más”. De vannak ígéretek is, ezek elsősorban egzisztenciálisak, és arról szólnak, hogy az önkormányzat majd rendezi a média pénzügyi helyzetét.
Ebben a közegben köszöntött a Halasmédiára a kampányhajrá. Úgy tudjuk, Supka Éva többször is emlegette, hogy lesz még meglepetés, illetve az utóbbi napokban azt, hogy „ez kemény hét lesz”. Arra azonban senki gondolt, hogy maga fog becsempészni egy cikket az újságba, mégpedig úgy, hogy a megvádolt felet nem kérdezi meg. „A Zuschlag-interjúval nyert értelmet az, hogy Évát ide helyezte a Fidesz” – fogalmazott az egyik munkatárs.
Az ügyben kerestük Supka Évát is, ám ő elzárkózott attól, hogy nyilatkozzon.
A szerző megjegyzése
Bár nem szokás, most mégis ide kívánkozik egy személyes megjegyzés. Túlzás nélkül lehet állítani, hogy a rendszerváltás utáni helyi sajtó kiváló műhellyé vált, ahonnan nagyszerű kollégák nőttek ki – illetve dolgoznak ma is. Cikkem nem ellenük, nem ellenetek irányult, még ha néhányan úgy is érzitek, hogy ebben a felfokozott politikai helyzetben „feleslegesen kavarok”. Én nem így gondolom. Ugyanis a helyi sajtó értékét – a tájékoztatás mellett – éppen az adja, hogy képes ellenőrizni a hatalmat.
Persze vannak, akik azt mondják, hogy ez sohasem valósult meg, a halasi sajtó mindig a politika szócsöve volt. Ez azonban nem igaz, még ha a lelkiismeretet csendesíti is. Nem mindig ugyanolyan hatékonysággal, de a halasi sajtó betöltötte a szerepét – akkor is, ha volt némi öncenzúra, vagy Várnai valóban kiabált, ha valami nem tetszett neki. Sőt, még a fideszes próbálkozások sem érték el a mostani szintet, és rendszerint megtörtek a szerkesztőségi ellenálláson.
Ha viszont a (részben) közpénzből fizetett főszerkesztő célja megegyezik a PÁRT céljaival, akkor nagy baj van. Ez pedig nem a munkatársak, sokkal inkább a politika és cenzorok bűne. Számomra megdöbbentő, hogy negyedszázaddal a rendszerváltás után itt tartunk.
Remélem, nem vagyok egyedül.
Sebestyén István
