310 évvel ezelőtt élénk diplomáciai érdeklődét váltott volna ki a fenti hír, ma már viszont mindenki sejti, hogy az elmúlt két év gyümölcsöző kapcsolatának köszönhetően a kiskunhalasi kulturális egyesület tagjai tettek baráti látogatást Jedenspeigenben és környékén.
Ahogyan arról már többször is hírt adott a halasi média, tavaly a jedenspeigen-dürnkruti csata (1278.) 740. évfordulóján a kiskunhalasi hagyományőrzők emléktáblát helyeztek el a magyar és kun harcosok tiszteletére, a német római birodalom fölötti hatalmat eldöntő ütközet színhelyén.
Már akkor szóba került, hogy 2019-ben, a halasiak egy nagyobb csapattal látogatást tesznek a szépen felújított kastélyban, megnézik a májusban átadott kiállítást, és részt vesznek a kétévente megrendezendő „Középkori fesztiválon”, melynek része egy autentikus hangulatot idéző vásár, és egy színes, korhű fegyverekkel bemutatott lovagi torna, melyben sor kerül a csata felelevenítésére is.
Valamivel több, mint félszázan indultak útra augusztus elején. A négynapos túrát a Kuruc vitézek Nyugállományú Egyesület elnöke, Haluzáné Péli Gizella szervezte. Mester Sándor népművelő állította össze a programot, és Péter Imréné tanárnő segített az ausztriai fogadás megszervezésében illetve a tolmácsolás megoldásában. Mester javaslatára a klub tagjai és a hozzájuk csatlakozók egy felvidéki túrával egészítették ki a „Mittelalterfest”-et. A halasi népművelő alaposan ismeri a tájat, egy érdekes, történelmi emlékekben gazdag vidékre kalauzolta el útitársait.
Odafelé Komáromon keresztül utaztak, annak a látnivalói megtekintése után az ezerszer emlegetett Bős-Gabcikovói vízlépcsőt is útba ejtették. Monumentális építmény mind az erődrendszer Komáromban, mind az erőmű, gát és zsilipsor Bősnél.Napokon keresztül beszédtéma volt mind a kettő.
A rákövetkező napot Dévénynél, a valamikori „nyugati kapunál” kezdték, majd Pozsony került sorra. A dévényi vár alatt megtekintették a vasfüggöny emlékművét, áldozva az ottani mintegy 400 áldozat emlékének. Ezt követően békésen, „ostrom nélkül” megtekintették a hatalmas sziklaormon fekvő várat. Páratlan a kilátás a Morva és a Duna találkozására, valamint a következő napi úti célra, a Morvamezőre, ahol Európa történelmének oly sok jelentős csatája került megvívásra az évszázadok során. A vár romjaiban is hatásos, szép állapotban található, jó kiállításokat felvonultató igazi történelmi emlékhely. A nap hátralévő része a koronázó-város, a jelenlegei szlovák főváros, Pozsony volt.
Nagy közös séta az óvárosban, a főtértől a csodaszép gótikus városházáig, a reformkori országgyűlések helyszínén, a Mátyás-korabeli épületeken át, a „királyi úton” haladva a Szent Márton székesegyházig, ahol 1563-1830 között koronázó templom is volt. A halasiak megtekintették a pozsonyi székesegyházban koronázott 11 király és 8 királyné nevét tartalmazó jegyzéket is, mely a templom belsejének északi részén volt található.
Ezt követően a csapat egy része a pozsonyi várba tett túrát, másik része pedig az óvárosban, ott is egy „különleges utcán”, a Káptalan utcán sétáltak, a köztiszteletben álló, most 90. éves halasi művésztanár, Baráth József előtt tisztelegve, aki itt töltötte gyermek és ifjúkorát, és sokat mesélt az óváros eme csendes, több százéves házakkal határolt területéről.
A „fő programra” szombaton került sor. Korán indultak szálláshelyükről, a sok halasi által korábbi túrák, táborok alkalmával már megismert Somorjáról. A középkori játékokra tartva elsőként megálltak a csata emlékhelyén, ott ahol 741 évvel ezelőtt egész Európa és benne hazánk későbbi történelmét meghatározó ütközetre került sor, a IV. László által vezetett, Csák Máté és Gutkeled István által irányított magyar, benne Baksa György parancsnokolta kun csapatok részvételével.
Koszorút helyeztek el az általuk tavaly elhelyezett emléktábla előtt, és az 1978-ban felállított emlékműnél, mely Habsburg Rudolfra és II. Ottokárra emlékezteti az arra járót. A halasi márványtáblánál Szegletes László volt elnökre, elhunyt barátjukra is emlékeztek, az egyik koszorú neki szólt. Mester röviden mesélt a csatáról, majd a napot Jedenspeigenben csatatér észak-keleti részén lévő városkában töltötték, mint a „Középkori fesztivál” KUNhalasi képviselői.
A lovagi torna előtt megnézték a már jelzett, a jedenspeigeni kastélyban felújított múzeumot is. ahol Alfred Kridlo polgármester úr fogadta a csapatot, és Péter Imréné tanárnő tolmácsolt.
A kiállításon a helyi iskola történelem szakos tanárnője kalauzolta a vendégeket. Bemutatta a XIII. század történelmi eseményeit, II. Ottokár és Rudolf viszályát, vetélkedését, melynek egyik csúcspontja a Dürnkrut/Jedenspeigeni csata volt.
A bejáratnál lévő tábla a Habsburgok előtt tiszteleg, de ez év májusában maga Habsburg György is azt mondta, hogy „itt született meg a monarchia….”
Büszkén nézték végig – méltó – helyet elfoglaló magyar és ezzel párhuzamosan kun emlékeket, rekonstrukciókat, magyarázó táblákat.
Aba Kaszás Ákos nemez-süvege, Szalma József íja, nyilai a tegezben mindig kiváltják az érdeklődést. Az előkészítés során Vass Gergő kunszentmiklósi hagyományőrző adott szakmai tanácsokat, igazán jól alakult a kiállítás, de erről, magáról az avatásról is szó volt már korábban.
A kastély kiállításainak katalógusában Than Mór képe foglalja el a központi helyet. Az utolsó tabló a kijárat előtt – mintegy végső „csattanóként” – a tavalyi magyar/halasi kezdeményezésre utal, melynek köszönhetően 2018-tól ránk is emlékezik egy márványtábla és két bronz plakett a csata emlékhelyén.
A kiállítás végén a szintén közelmúltban átadott Vinotéka várta a csoportot, egy, egy pohár remek chardonay borral. A vinotéka vezetője bemutatta a helyi borvidéket, szólt a szőlő- és bor-kultúra szerepéről a települések életében. Megismertük a Habsburg nevet viselő zöld veltelínit is – a helyiek szerint a „veltelini itt, Niederöstereichben, a morva menti szelíd dombok délkeleti lejtőin van igazán otthon”.
A felújítás, a mai követelményeknek megfelelő kiállítás és a rendkívül ízléses, a térség borait bemutató „vinotéka” a Slacht & Schicksal”, szlovákul „Bitka a Osud” nevű interreg projektnek köszönhetően jött létre. A projekt egyébként, ami két ország (Ausztria/Niederöstereich – Szlovákia/Kis-Kárpátok régiók) határain és két folyón (Duna-Morva) nyúlt át, a közös történelmi múlt és gasztronómia, jelen esetben a borkultúra összekapcsolása köré szerveződött.
Örömmel láttuk, hogy a Vinotékában – és szerte a környéken – a projekt katalógusában külön oldalon van a „kun vitéz kunsüvegben, íjjal, tegezzel”, és ugyanezen az oldalon a „Vajk megkeresztelése” című festmény reprodukciója valamint az Árpád ház történetét bemutató poszterek fotói kaptak még helyet. Szép nap volt, hiszen ezután mentek le a kastély melletti „arénába”, és megnézték a lovagok küzdelmét, megkóstolták a sok finomságot.
Két programot láttak. A „seregszemle”, Rudolf és Ottokár lovagjainak bemutatása, bemutatkozása után benépesült az „aréna”, sorompóba léptek a harcosok. Előbb a lovagok ügyességükről tettek tanúbizonyságot: koszorú elkapás, vágtából kard és lándzsa-célzás szerepelt az első részben, majd pedig sor került a kopjatörésre is.
Remek, korhű felszerelésben – és a laikusok által – teljesen hitelesnek látszó küzdelmekre került sor: a kopja tört, a vesztes bizony nagyot nyekkent az aréna homokjában, néha a heroldnak kellett lecsillapítani az egymásnak feszülő lovagokat. Rövid pihenő után „rekonstruálták” a 741 évvel ezelőtti csatát. Felvonultak a felek, természetesen nem 30 ezren, hanem pár tucatnyian, de megszemélyesítve a kiemelkedő lovagokat, harci alakzatokat. Rudolf oldalán ott vonult – Árpád-házi zászló alatt – a gyermekkirály, IV. László is, akit, a magyarokat és a kunokat külön is köszöntöttek. László lovát egy stilizált jelmezbe öltözött kun harcos vezette, a csata idején külön lovag őrizte épségét – csakúgy, mint „annak idején”.
„Felvirradt a csata napja” : Rudolf és Ottokár válogatott szidalmakkal tüzelte egymást és harcosaikat, majd egymásnak feszült a két sereg. A forgatókönyv többé-kevésbé követte az eseményeket, segített annak megértésében a kiváló „krónikás” is, aki kikiáltóként ismertette a döntő mozzanatokat. Meglepetés nem történt, Rudolf győzött. Az előtte hódoló közönséget illően köszöntötte, jobbján IV. László halad, az Árpádok lobogójával a Habsburg sas mellett. Nagyon látványos, és izgalmas volt mind a kettő, összesen mintegy négy-négy és félórás műsor.
Jól érezték magukat a jelen lévő mai „cumanok” (kunok) képviselői is. Volt vásár, gasztronómia, sült húsok, füstölt halak, pirított káposzta, kolbász, malacpecsenye, jóféle sörrel. Sem a szem sem a gyomor nem maradhatott éhesen. Késődélután lóra, akarjuk mondani buszra „szálltak a kurucok” és elindultak a szállás felé.
Hazaúton megálltak Bad Deutsch-Altenburgban (Németóváron) ahol az adatok szerint a temetőkápolnát 1028-ban, I. István idején építették (egy kis román stílusú rész még ma is látható), és ahol van egy magyar-osztrák-szlovák közös emlékműve az államalapító királyunknak is. Ott is koszorút helyeztek el az egyesület tagjai.
Az utolsó napon, immár hazaútban a Felvidék egyik legszebb, épen maradt kastélyában, Vöröskőn tettek látogatást. Itt forgatták a kér híres Jókai regény, az „Egy magyar nábob” és a „Kárpáti Zoltán” filmváltozatának nagy részét, minden különösebb „díszletezés nélkül”, hiszen az épület csodálatosan megőrizte kívül, belül a barokk és a klasszicista hangulatát.
Rövid pihenő még útközben Galántán a felújítás alatt álló Eszterházy kastélyban, és tisztelgés a parkban lévő Kodály emlékmű előtt.
Nagyon jó, kerek, élményekkel teli, igazi XIII-XIX századi időutazás végén szálltak le az utasok a buszról a túra végén, Kiskunhalason. Sokan már elkezdték a felkészülést a 2021. évi „Mittelatertfestre – Középkori fesztiválra”.
