Sikeres tárgyalást folytatott a kiskunhalasi küldöttség a dürnkruti csatahelyen elhelyezendő magyar emléktábla ügyében.
Morvamező. Ma már keveseknek jut eszébe azonnal, hol is keresse képzeletében ezt a földrajzi tájegységet ahol a történelem számos fontos, ismert ütközetére került sor az elmúlt századokban. A Pozsonyhoz közeli Dévénynél, a valamikori utolsó nyugati magyar végvár alatt ömlik a Morva folyó a Dunába. A „túloldalon”, a Morva jobb partja és a Duna bal partja által körülhatárolt, mintegy 900 négyzetkilométernyi terület az a hely, amit a magyarok Morvamező, az osztrákok Marchfeld, a szlovákok és a csehek Moravské pole néven ismernek.
A rómaiak kétszer is ebben a régióban küzdöttek meg a markomannokkal, Marcus Aurelius főparancsnoksága alatt. Több csatát vívtak a légiók ezen a tájon kvádokkal is.
1260-ban II. Ottokár cseh király legyőzte IV. Bélát, de 1278-ban Habsburg Rudolf a magyarok segítségével ugyanitt győzelmet aratott Ottokár fölött, aki életét is vesztette a csatában.
Nagy jelentősége volt a térségnek a napóleoni háborúk idején is, hiszen a Morvamezőn fekszenek még Aspern és Essling (1809. május 21-22) és Wagram (1809 július 5-6), a koalíciós hadjárat híres csatahelyei.
A mi számunkra – tárgyunk szempontjából – most az 1278-as „második” dürnkruti csata fontos. Ez az az ütközet, ahol Habsburg Rudolf magyar segítséggel győzött a cseh Ottokár felett, és ezzel – elsőként családjából a – német királyi címhez jutott.
2006-ban a kiskunhalasi felsővárosi általános iskola a német (kornachi) és a lengyel (nowy-sacz-i) testvériskoláival közösen egy nemzetközi projektben vett részt. A projekt egyik ága a helyi hagyományok feltárása, bemutatása volt. A halasi diákok a kun hagyományokat kutatták. Ekkor találkozott, a pályamunkák előkészítése, megalapozása során Mester Sándor történelemtanár a szakirodalomban azzal megállapítással, hogy a dürnkruti csatában – vélhetően – kiemelkedő, sőt egyenesen csatadöntő szerepet játszottak a kun könnyűlovasok.
2009-ben Mester meghívására, a kunok I. Világtalálkozója alkalmából Kiskunhalason járt és tartott nagy sikerű előadást dr. Négyesi Lajos hadtörténész, csata és hadszíntérkutató, az árpád-kor hadtörténetének elismert kutatója.
Dr. Négyesi – a könnyűlovas harcmodorról szólt a halasi Csipkeházban – maga is kitért a dürnkruti csatára. Sajnálkozva jegyezte meg – hiszen ő maga is többször járt a Dürnkrut és Jedenspeigen közötti síkon, ahol lezajlott az ütközet -, hogy a magyar jelenlétet, szerepvállalást semmi sem jelzi, noha az esemény jelentőségét, mai továbbélést mutatja az 1978-ban ott felállított monumentális emlékmű, az akkor, az osztrák nemzeti bank által kibocsátott emlékérme, a két város múzeumainak kiállítása, illetve a jedenspeigeni Ritterfest (lovagi)hagyományőrző rendezvény. Mester Sándort azóta foglakoztatja a gondolat, hogy illő és időszerű lenne méltó módon megjelölni a csatahelyen, vagy annak közvetlen közelében, és a magyar részvételre utaló emléktáblát elhelyezni ott.
A helytörténész már több sikeres, hasonló jellegű kezdeményezés ötletgazdája volt: a „Kun őseink emlékére” felállított szoborcsoport, az 1703. október 5-ei halasi csata helyének a megjelölése, vagy a javaslat a szovjet csapatok Magyarországról történő kivonulása napjának a méltó megörökítésére, a halasi ökölvívók és Csenki Ferenc emléktáblájának tervezése fűződik többek között a nevéhez.
Az elmúlt években többször felkereste a csatahelyet, meglátogatta a közeli települések múzeumait is, az ott látottakról, magáról a csata – benne a kun könnyűlovasság – szerepéről többször is hírt adott a „delalfoldinfo.hu” elektronikus médiában. A jedenspeigen múzeum külön falat szentelt kiállításán a „Wundervaffe der Kumanen”-nek, a kunok csodafegyverének, a reflexíjnak, illetve bemutatja a csata I. és II. fázisát, kiemelve a kunok hadmozdulatait.
Több nekifutás után, 2017-ben új lendületet kapott a munka, elérhető közelségbe került a megvalósítás. A történelemtanár ötletét felkarolta a kiskunhalasi Kuruc Vitézek Nyugállományú Egyesülete, akik kötelességüknek érzik a honvéd, katonahagyományok méltó őrzését, ápolását. A tavalyi Szent László emlékév kapcsán szerveztek egy rendhagyó történelemórát a Tiszti klubban, ahol ismét Négyesi alezredes tartott előadást a nyugati végek csatáiról, melyben a pozsonyi csata (907) és a dürnkruti csata (1278) kapott bővebb terjedelmet.
Ismét szóba került a magyar jelenlét mellőzése, elfeledése, és az, hogy ideje lenne tenni végre érdemben is valamit. Korábban a „Kun Összefogás Konzorcium” ígért támogatást, ez azonban néhai Ficsór József egykori félegyházi polgármester halálát követően elmaradt.
Az egyesület tagjai, vezetése úgy döntött, hogy felveszik a kapcsolatot Kiskunhalas város vezetésével, és a polgármester úr közreműködését kérve, maga veszi kezébe egy emléktábla, emlékhely elhelyezésének, kialakításának a kezdeményezését és megvalósítását. A múlt év végén Fülöp Róbert Kiskunhalas polgármestere és Madarász László egyesületi elnök aláírásával levélben keresték meg az illetékes két település Jedenspeigen és Dürnkrut polgármestereit.
Februárban érkezett válasz, melyben támogató egyetértésüket fejezték ki az osztrák fél részéről, és meghívtak egy delegációt személyes találkozóra, egymás szándékainak megismerésére, és a magyar, halasi tervek bemutatására. Erre a találkozóra 2018. március 17-én került sor a jedenspeigeni polgármesteri hivatalban. A megbeszélésen jelen volt osztrák részről Alfred Kridlo polgármester, Jedenspeigenből és Herbert Bauch polgármester Dürnkrutból.
Kiskunhalasról Fenyvesi György nyugállományú alezredes a Kuruc Vitézek Nyugállományú Egyesülete hagyományőrző tagozatának vezetője, Szegletes László nyugállományú törzszászlós az egyesület elnökhelyettese, Mester Sándor helytörténész, történelemtanár és Péter Imréné tolmács vettek részt a tárgyaláson. Az osztrák partnerek nagyon pozitív hozzáállással és örömmel fogadták a halasiak kezdeményezését. Elmondták, hogy ebben az évben megemlékeznek a csata 740. évfordulójáról, és kezdetét veszi egy nagy nemzetközi projekt, melynek során felújítják a jedenspeigeni kastélyt, a benne lévő múzeummal együtt, és szándékaik szerint a 750. évfordulóra már a XXI. századi követelményeknek megfelelő kiállítással fogadhatják az érkezőket, az esetleges kutatókat.
Jövőre rendezik meg a „szokásos” hagyományőrző lovagi tornát, melynek során korhű jelmezekkel fogják feleleveníteni a csata eseményeit. A csata emlékét őrző parkot máris elkezdték felújítani, az emlékmű közvetlen környezetét, az ott lévő füves felületet, parkolót rendezik, egyes felületeit „újragondolják”. Ezért is fogadták örömmel a halasiak jelentkezését, és méltó helyet szánnak egy emléktáblának, sőt segítik annak megfelelő elhelyezését.
Az egyesület vezetői bemutatták Kiskunhalast, az – ebben az évben 45 éves jubileumát ünneplő – egyesület működését, a hadisírok gondozását, a lengyelországi katonai temetőben végzett munkát, rendezvényeiket.
Ismertették elképzeléseiket: Egy márvány emléktábla, magyar és német nyelven – egy pár szavas kun nyelvű idézettel a „kun miatyánk”-ból – utalna az eseményre, a csatában részt vett magyar/kun harcosokra. Az emléktáblán két bronz plakett kerülne elhelyezésre, az egyik IV. László címerét, a másik egy hátrafelé nyilazó kun lovas képét ábrázolja. Korábban jelezték a halasiak, hogy szép gesztus lenne egy, a tájegységre jellemző, Magyarországon gyökeredző fácska elültetése a csatatéren, vagy annak közelében.
Ez utóbbi ötlet különösen megtetszett az osztrák partnereknek, hiszen ez egybevág a park rendezésének gondolatával is, odaillik, beleillik ebbe a koncepcióba. Azt kérték, hogy minél előbb, ha lehet, még most tavasszal kerüljön sor egy, a magyar fél által kivitt és ott elültetet fácska elhelyezésére. Nyitottak az emléktáblára is, vállalták, hogy előkészítik az alapot – keményfából – és 2018. augusztus 26-án, a 740. évfordulós ünnepségek részeként, emlékező szentmisével egybekötve, az illetékes polgármesterek – Jedenspeigen, Dürnkrut, Kiskunhalas – és az egyesület vezetésének részvételével elhelyezhetőnek, felavathatónak tartják azt.
A megbeszélés sikeres volt, az évfordulós rendezvényre meghívták Kiskunhalas város polgármesterét is.
A tárgyalás után a részvevők kimentek az 1978-ban felállított emlékműhöz, ahol Alfred Kridlo polgármester úr megmutatta az általuk javasolt helyet, Herbert Bauch polgármester úr pedig már arról beszélt, hogyan tartja kivitelezhetőnek, az ünnepség rendjébe illeszthetőnek a tábla avatását, és mikor lenne célszerű a facsemetét elültetni, hogy az avatásra az már egy megeredt, meggyökeredzett fácska legyen. A halasi küldöttség tagjai a város és az egyesület nevében elhelyeztek egy nemzeti színű szalaggal ellátott koszorút helyszínen.
Úgy tűnik elhárult az akadály az elől, hogy 740 – illetve 40 – év után, a dürnkruti csata emlékét őrző parkban, a magyar részvételre is emlékező, emlékeztető felület kerüljön kialakításra.