„Jézus nem egy zsidó többé, hanem az egyetemes keresztény vallás jelképe” – állítja az atlatszo.hu zsurnalisztája Botos Botond. A magát szenvedélyes, és őszinte ateistának valló újságíró azt írja, hogy Jézus eltörölte a törzsi hitvilágot (Ószövetség), és ezzel szemben megalapította a szolidaritáson alapuló egyetemes kereszténységet (Újszövetség). Ez valóban így van?
Nem ez az első – és vélhetőleg nem is az utolsó – cikk a történelemben, ami azt állítja, hogy Jézus eltörölte az Ószövetséget. Bár a kor vallási vezetői ugyanezt a kritikát fogalmazták meg, mint a fenti újságíró, mégis cáfolhatatlan bizonyítékok egész sora utal arra, hogy Jézus egész életében a törvény megtartója volt. Az egyik legmarkánsabb hitvallásában maga Jézus azt mondja: nem azért jöttem, hogy eltöröljem, hanem hogy betöltsem a törvényt.
Ez a törvény követő magatartás nemcsak Jézusra volt általánosan jellemző: családja is teljes pontossággal igyekezett azt megtartani. Például Jézus féltestvérére, Jakabra aggatták kortársai az „igaz” jelzőt, mivel híres volt arról, hogy a mózesi törvényét betű szerint megtartja. Amikor később Jézust megkísértette a Sátán a pusztában, akkor is a törvény szavaival védekezett. A meggyógyított leprást kötelezte arra, hogy mutassa meg magát a papoknak, és a tisztulásáért cserébe áldozatot vigyen Isten elé. A két legfontosabb parancsot is a törvényből vezette le (Isten és az embertársak szeretete), és a sort hosszan lehetne még folytatni.
Botos szerint Jézus felszámolta a törzsi gondolkodást megidéző Ószövetséget, és emiatt volt konfliktusa a kor vallási vezetőivel. Az igazság ezzel szemben az, hogy Jézus nem egy helyen Isten parancsainak nevezte a Tórát, és azért állt vitában a papokkal és írástudókkal, mert sok esetben a törvény érvényességét korlátozták a saját értelmezésükkel. Ugyanakkor tanítványainak előírta, hogy amit a vallási elit mond, azt minden körülmények között kövessék, de az erkölcstelen életmódjukat, képmutatásukat ne. Jézus törvényhez való kapcsolatát jól szimbolizálják az úgynevezett „Boldogmondások”, amiket sokan a Menny alkotmányának is neveznek. Ebben Jézus a törvény szellemi erkölcsi parancsolatait veszi végig (vagyis azokat, amik mindenkire, minden időben érvényesek). Csak egy példát kiemelve: a törvény halállal bűntette a házasságtörést, de Jézus azt mondja, hogy már az is elkövette, akinek a szívében megfogan a vágy. Vagyis Krisztus szerint nem a tettet kell büntetni, hanem a szándékot, ami jelentős szigorítás az Ószövetséghez képest.
Jézus törvényhez való ragaszkodását bizonyítja továbbá az is, hogy befizette a templomadót, illetve feljárt a törvényben kötelezően előírt ünnepekre (húsvét, sátorok) is, sőt a Biblia szerint a Hanukkát is megtisztelte jelenlétével. Ez az ünnep a Makkabeusok korában keletkezett, és azóta a zsidó hagyomány szerves részét képezi. Vagyis Jézus nemcsak az írott törvényt, hanem a hagyományokat is tiszteletben tartotta.
A fenti cikk írója elfelejti: Jézus megváltói műve pontosan abban áll, hogy ő maga soha nem hágta át az Isten parancsolatait, hanem egész életében hűséges volt Mózes törvényéhez, és az Ószövetségben található prófétai iratokhoz. Tehát a törvény értelmében kellett bűntelennek lennie a Messiásnak, és ezt adja tovább azoknak, akik hisznek a golgotai kereszten bemutatott áldozatában. Sőt a Szent Szellem azért jött, hogy Isten törvényét ne a kőtáblákra, hanem az ember szívébe írja, és egy keresztény ugyanolyan törvénykövető legyen, mint Krisztus egész életében.
Az Újszövetség több helyen lerögzíti, hogy Jézus törvény alatt lett (született), az üdvösség a zsidók között támadt, sőt Pál apostol külön kihangsúlyozza a Róma levélben, hogy Jézus test szerint zsidó.
Papp Zsolt teológus
