„Én most nagyon boldog vagyok….” mondta Kis Ferencné, Marika néni a Martonosi Pál városi Könyvtárban a mellette ülőknek. A 82 éves asszony öröme, boldogsága érthető: a gyermek és kisiskoláskoráról szóló emlékírásai könyv alakban jelentek meg a „Tanyasorsról… elmesélés” címmel.
A könyvbemutatón a szép számú érdeklődő előtt a három „főszereplő” ajánlotta a könyvet a közönség szíves pártfogásába.
– A legfontosabb maga az író, aki egy kockás füzetben gyűjtötte össze gyermekkorának fontos, és kevésbé fontos, d e az utókor számár a mindenképpen érdekes élményeit, írogatta verseit.
– Saár László „szomszéd” – aki végül is, mint a Balotaker Kft. ügyvezetője kiadó is lett -, elsők között kapta kézbe a kézzel írt sorokat, és megkereste ezzel régi ismerősét, tudva, hogy őt valószínűleg érdekli mindaz, ami a Zsana – Eresztő, Pusztamérges tanyavilágában, kicsivel később pedig a halasi felsővárosban, a ma már nem létező Nagy-tó vidékén történt, majd’ egy emberöltővel ezelőtt.
– Mester Sándor népművelő, aki javasolta, hogy adják, adjuk közre ezt az „megélt történelmet bemutató” emlékfűzért, és ezzel szinte automatikusan szerkesztője lett a kiadványnak.
Marika néni egy őt ért tragédia után döntött úgy, hogy befelé fordulás helyett összegzi azokat amik számára fontos dolgok voltak, leírja milyen volt a múlt, és ezzel fogja megtervezni, megalapozni a jövőjét. Az írás – ami próza mellet verseket is jelentett – segített neki feldolgozni a fájdalmat, barátokat szerzett, megnyitotta, kinyitotta az élni akarás, az előrelépés útját. Mester és Saár úgy gondolta, azt a letűnt világot, amit a régi tanyai élet, az egykori halasi kisiskoláskor jelentett, közre kell adni: meg kell mutatni a mai gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt.
Abszolút összefogásból, önkéntes munkával, ahogy valaki fogalmazott. „kalákában” készült el ez a kötet. Saárné Juhász Magdolna gépelte be a kéziratot, ő és Mesterné Taskovics Valéria gondozták a szöveget a nyomdába jutásig. Saár László ajánlással és a kiadói szerep vállalásával járult hozzá – a felfedezésen túl – a megjelenéshez. Saár Zsófi és Vilmos Blanka – utóbbi hölgy az előbbi tanítványa – grafikusművészek remek illusztrációkat készítettek, rajzaik illenek a szöveghez, és szinte szárnyalóvá teszik a leírt gondolatokat.
Mester Sándor népművelő-szociológus régóta foglalkozik tanyatörténettel. Ő volt az, aki a meglévő, nagyon gazdag anyagot tagolta és összerendezte. Pedagógusként úgy gondolta, hogy sok olyan kifejezés van, amit „ma már el kell magyarázni”, ezért lábjegyzetekkel segíti az eligazodást, illetve a könyv végére egy rövid kis tanyatörténet tanulmányt illesztett, hogy segítse a laikusok eligazodását abban mi is a tanya, mikor és hogyan jöttek létre, milyen típusai voltak, vannak, mi a jelen és milyen lehet a jövő. Ezt a záró részt Balogh Attila, Jákob Klára, Juhász D. Géza és Ferincz János fotói illusztrálják. A végső nyomdai előkészítés Bánóczki Rita és Saár Zsófi érdeme, úgy tűnik – ezt mondták, akik már olvasták, kézbe vették a könyvet – sikeres volt az együttműködésük.
A műfaj talán szokatlan: „elmesélés”. Kérdésünkre a szerkesztő azt mondta: – Végig olyan érzésem volt miközben olvastam – és sokszor olvastam végig – a történetet, mintha Marika néni ott ülne velem szemben egy fotelban, és mesélne, mesélne, mesélne… igaz meséket. A tanyáról, a tanyai sorsról … ezért lett „elmesélés” a cím része. Olvasni is így ajánlom, rászánva az időt, az odafigyelést.
Sokan voltak jelen a halasi könyvtárban, amely egyébként hétfőn zárva lett volna, de vezetője, munkatársi vállalták, hogy segítik a lelkes kis csapat könyvbemutatóját, helyt és a szó igazi értelmében otthont adtak az érintetteknek ezen a napon. Mindenki odafigyelt magára, a többiekre, maszkot hordtak, használták a kihelyezett közösségi fertőtlenítőket. A kiadó és a szerkesztő köszöntötte a közreműködőket és a támogatókat, ez utóbbiak „akik nélkül mindez nem valósulhatott volna meg”. Nagyon fontos volt a Balotaker, a Szatmári Malom, a Lado-Rec Kft, a Kun-Therm, a Kis & Kis-HázMester Kft., a Bács-Gazda Coop és a Fermalex Kft. hozzájárulása.
Marika néni bontotta fel a nyomdai csomagot, és kapta meg az első példányt, amit nagy örömmel szorított magához. Köszöntötte őt az a közösség a melynek évek óta megbecsült tagja, a Sári Katalin által vezetett, halasi amatőr költőket tömörítő József Attila Irodalmi Kör tagjai. Saját verseikkel, gondolataikkal járultak hozzá az est gazdagabbá tételéhez. A hivatalos részt meglepetés zárta: Marika nénit fia és unokája köszöntötte egy közös dob és gitár produkcióval – kevés szem maradt szárazon. A bemutató után baráti beszélgetésre és dedikálásra került sor.
Mivel a könyv bolti forgalomba nem kerül ott a helyszínen lehetett hozzájutni példányokhoz. Több, mint kétszáz kötet talált gazdára azonnal. Kis Ferencné – és a többiek – fáradhatatlanul írtak, köszönve ezzel is a megtisztelő érdeklődést.
Akit még érdekel – és nem megy túl későn – az a városi könyvtárban még beszerezhet pár saját példányt.
A könyveket az alkotók a város, járás, a megye könyvtáraiba, iskoláiba szánják, illetve párat szakmai műhelyekbe küldenek, juttatnak el a napokban, bízva abban, hogy a gyerekeket, olvasókat érdekli, a pedagógusok hasznosnak találják, a kutatókat gazdagítja mindaz, amit Kis Ferencné, Marika néni megélt és elmesélt a tanyasorsról, a tanya sorról indulva.
Marika néni unokája azt énekelte a mamának, hogy:
„… Azért vannak a jóbarátok….”
ez rendhagyó módon most így fejeződött be:
„…hogy létrehozzanak együtt valami jót….megvalósítsanak egy álmot….”
TUDÓSÍTÓNKTÓL
