A halálbüntetésről szóló cikk visszajelzéseiben olvastam egy olyan hozzászólást, miszerint a törvény nem tudott működni, és ezért került felfüggesztésre az Újszövetségben. Szükséges-e megtartani a törvényeket, és ha igen, akkor milyen mértékben?
A kérdés megválaszolása nem egyszerű, és a Bibliában számos kijelentést találunk arról, hogy a törvénynek mi a funkciója. Pál apostol úgy ír a törvényről, hogy az jó dolog, Jézus is azért jött, hogy betöltse a törvényt, sőt az Ószövetség azt írja, hogy egyenesen átkozott az az ember, aki nem tartja be a Teremtő parancsolatait.
Ahogy arról korábban már írtunk, hatszáztizenhárom parancsolatot tartalmaz a Szentírás, amit a teológusok három csoportba szoktak osztani: szellemi-erkölcsi parancsolatokra, polgári törvényekre, és szimbolikus rendelkezésekre.
A Szellemi-erkölcsi parancsolatok jellemzője, hogy minden embernek kötelező érvénnyel meg kell ezeket tartania, függetlenül attól, hogy milyen etnikumhoz tartozik, milyen a társadalmi közeg, stb. Ebbe a csoportba sorolják általánosan az úgynevezett tízparancsolatot is.
A polgári rendelkezéseket a Teremtő történelmi időben és térben adta Izrael fiainak. Ezekre azért volt szükség, hogy a héberek államot tudjanak létrehozni. Következésképpen egy keresztény számára ezek megtartása nem kötelező érvényű.
A rituális, vagy más néven szimbolikus parancsolatok kategóriájába azok a rendelkezések tartoznak, amik a helyes istentiszteleti formát rögzítik, szabályozzák az áldozat bemutatást, illetve előre mutatnak ezek Jézus szolgálatára, halálára is. Pál apostol kategorikusan megtiltja egy keresztény embernek ezek megtartását, mivel Jézus már ezeket betöltötte.
Tehát egy keresztény számára csak a szellemi-erkölcsi parancsolatok betartása kötelező érvényű, amibe például a gyilkosságot elkövetők halálbüntetéssel való megbüntetése is szerepel.
Az Újszövetség ezen a parancson nem enyhített, sőt éppen ellenkezőleg: Jézus a Hegyi beszédben jelentősen szigorított rajta. A Máté evangélium leírja, hogy nemcsak az követ el gyilkosságot, aki ezt a tettet végrehajtja, hanem már az is, aki haragszik, és a szívében gyilkos indulat van egy másik ember iránt. Tehát az Ószövetség elsősorban a tettet büntette, de az Újszövetség már a motivációt is.
A szigorítás oka pedig nem más, mint a kegyelem, amit Jézus szerzett meg. Ahogy arra pünkösdi cikkünkben utaltunk, a Szentlélek azért jött, hogy a Teremtő törvényét az ember szívébe írja. Ezáltal az ember úgy tudja beteljesíteni a törvényt, hogy ezzel nem esik ki a kegyelemből sem. Sőt, egy keresztény nem azért tartja meg a törvényt, mert egy külső erő arra kényszeríti, hanem azért, mert belül érzi, hogy mi a helyes, és mi a helytelen.
Papp Zsolt teológus