Tegnap megszólal a telefonom.
– Szia Sanyi! Császár Anna vagyok. Eszembe jutottatok. Annyi mindenkinek megköszönték már – joggal – a munkáját, de úgy látom, titeket „családsegítősöket” mindenki kifelejtett, pedig gondolom, van mit tennetek. Hányan dolgoztok ott nálatok?
Teljesen meglepődtem.
Anna, nyugállományú óvodapedagógus, és kiváló kerámiaművész, ismerem, szívesen vásárolom a munkáit ajándékba, örömmel megyek el a kiállításaira, ha Halason vendégek járnak és tehetem, meg is mutatom az alkotásait.
Régi jó ismerősök, úgy vélem barátok is vagyunk. De ez a telefon most meglepett. Nyelek kettőt, fejben összeadok és mondok egy számot.
– De Anna, miért kérdezted?
– Úgy gondoltam, készítek nektek egy kis ajándékot, nem nagy dolog, olyan hűtőmágnes, de fogadjátok szeretettel…. el tudsz érte szaladni? Tudod én most nem megyek ki szívesen, de örömmel adnám.
Megbeszéltük, elmentem, megköszöntem. Így csütörtök reggel a kiskunhalasi Család-Gyermekjóléti Szolgálat és a központ minden munkatársa kapott egy kerámia-virágot, egy húsvéti díszt.
Köszönjük!
Anna azt mondta: „nem nagy dolog….” Szerintem: NAGYON NAGY DOLOG! KÖSZÖNJÜK, JÓLESETT!
Kellemes ünnepeket, mindenkinek! Mindenki vigyázzon magára és másokra is!
Mester Sándor / Fotó: Károly Szilvia
