Vannak helyzetek, amikor egyetlen figyelmes pillantás, egy megszokott mozdulat hiánya vagy egy apró gyanús jel választja el a bajt a segítségtől. Múlt héten Kunfehértó külterületén pontosan ez történt.
Horváth István tanyagondnok számára a napi munka része, hogy figyelemmel kíséri a külterületen élő időseket. Ismeri a szokásaikat, tudja, mikor mi számít „normálisnak”, és azt is, mikor kell gyanakodni. Így tűnt fel neki az a bizonyos apró, de annál jelentősebb jel.Az egyik idős néni nem tette ki a váltás ételhordót, amelyet minden alkalommal pontosan ki szokott helyezni. Emellett az udvaron a friss hó érintetlen maradt, nem voltak lábnyomok, nem volt mozgás.
Ez a csend volt az, ami megszólaltatta a vészcsengőt.
A közel két és fél méter magas kerítés és a belakatolt kapu miatt Horváth István tanyagondnok nem tudott bejutni az ingatlanba, ezért azonnal értesítette Madarász József főtörzszászlóst, Kunfehértó körzeti megbízottját, aki Regényi Ádám őrmesterrel, a pirtói körzeti megbízottal haladéktalanul a külterületi ingatlanhoz indult.
A rendőrök körbejárták a házat, az ablakokon kopogtak, próbáltak kapcsolatba lépni az ott lakóval. Hosszú, feszült percek teltek el, amikor végül bentről halk, de kétségbeesett segítségkérés hallatszott. Ekkor már nem volt kérdés: azonnal cselekedni kellett.
A rendőrök felfeszítették az ajtót, és az idős asszonyt az ágy mellett, a földön fekve találták meg. Valószínűsíthetően elesett, mozgásképtelenné vált és egyedül nem tudott segítséget hívni. A hideg lakásban töltött idő komoly veszélyt jelentett számára.
A mentőket és a hozzátartozókat azonnal értesítették, az asszony pedig időben megkapta a szükséges ellátást.
Ez a történet nemcsak egy sikeres rendőri intézkedésről szól. Ez a történet a figyelmességről, az egymás iránti felelősségről és az összefogás erejéről szól. Horváth István tanyagondnok ébersége, valamint a rendőrök gyors és határozott fellépése együtt gyakorlatilag megmentette egy ember életét.
Kunfehértó közössége mindig is arról volt ismert, hogy odafigyel egymásra. Ez az eset ismét emlékeztet bennünket arra, milyen fontos szerepe van a szomszédoknak, az ismerős arcoknak és a megszokott napi rutinoknak és arra is, hogy egyetlen telefonhívás mekkora jelentőséggel bírhat.
Kérünk mindenkit, hogy figyeljen idős, egyedül élő szomszédaira, ismerőseire! Ha valami szokatlant tapasztalnak, ne habozzanak segítséget kérni.
Írta: Csordás Bettina
