Ünnepi megemlékezés és postatörténeti kiállítás lesz a határmenti városban.
A város a mai postás dolgozókat is megbecsüli. Őket és elődeiket köszöntik július 4-én, szombaton 10 órakor kezdődő ünnepi megemlékezésen, amely egyben kiállításmegnyitó is lesz.
A kiállítást a Dél-alföldi Postatörténeti Alapítvány készítette, a magyar posta és a hazai bélyegkiadás közel 150 éves történetét, valamint Kass János Kossuth-díjas grafikusművész bélyegterveit, bélyegeit mutatja be. A központi anyagot helyi postatörténeti tárgyakkal, dokumentumokkal, emlékekkel egészítik ki a tompai postások.
[divider]
1789-ben nyílt meg a Pest-Kunszentmiklós-Szabadszállás-Izsák-Soltvadkert-Halas-Mélykút-Szabadka-Újvidék postaút. Ez azonban nem érintette az akkori Tompapusztát. 1900-ban fejeződött be a település keleti határán húzódó Budapest-Szabadka-Újvidék vasútvonal építése. A vasút nyomvonala az akkor még tanyaközpontnak számító településtől 5-6 km-re húzódott. A vasútnak és az időközben egyre jobban népesedő településnek köszönhetően 1905-ben postaügynökséget nyitottak, ez volt Tompa első postahelye.
Az első postaügynök személye egyelőre nem ismert. Fellelt dokumentumok szerint 1911. október 22-én Soós Gyula vette át a postaügynökséget.
A Magyar Királyi Posta 1928. november 16-án építési telket kapott a községháza mellett, a posta addig a községházával egy épületben működött.
A későbbi időszak postamesterei, postavezetői már név szerint ismertek. Közülük kiemelkedik vitéz Gombos György, magyar királyi postamester, aki 1944. október 10-ig, Tompa község kiürítéséig állt a helyi posta élén. A posta falán lévő emléktábla szerint 1945-ben a karhatalom terrorjának esett áldozatául. A posta újranyitását özvegye, vitéz Gombos Györgyné kezdte meg. Ő 1951-ig állt a tompai posta élén. Gombos György és özvegye 30 évig vezette a tompai postát.
Több kiváló alkalmazottja is volt a tompai postának, például Merész Ilonka, Nagy Béláné, Katona János, Rölich Mária, Sebestyén Lenke, Sághi János, Gulyás Balázs, Földvári Lászlóné az első évekből.
1922 és 1923 között az volt a legnagyobb gond, hogy a küldemények miként jutnak majd el a távoli vasút-állomásra. Végül két helybéli, Sauer Mihály és Keresztes Pál vállalta a postahivatal és a vasútállomás közötti szállításokat.
A postahivatalt 1962-ben korszerűsítették, berendezéseivel megállta helyét a korabeli új intézmények között.
Jeles postai dolgozók voltak még: Osztogonácz József, Márki Kálmán, Kmetovics Istvánné, Jaramazovics Lázár és Lázárné, Farkas Antalné (ő még lovaskocsival kezdett kézbesíteni), Svraka Mátyás és Mátyásné, és még sokan, a teljesség igénye nélkül…
A postások mindig köztiszteletben álló embernek számítottak a városban, a kézbesítőket szinte családtagnak tekintették.
Dél-alföldi Postatörténeti Alapítvány Sajtóinformáció
